5kérdés – Bielik István

5kérdés rovatunkban ugyanazt az öt kérdést tesszük fel a hazai fotográfiai élet meghatározó szereplőinek. Ezúttal Bielik István fotográfust kérdeztük.

1.     Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

A Práter utcai iskolába járva (2006–2008) gyakran lapoztam Az év fotói albumokat – nagyon erős fotóriporter-generáció volt akkoriban Gárdi Balázzsal, Dezső Tamással, Kovalovszky Dániellel és Bácsi Robival.

A vizualitásuk és a képi nyelv, amit használtak, kiváló példa volt számomra és sokban erősített, hogy én is fotóriporterré akarjak válni. Az első év után a Práterből kötelező gyakorlatra kellett mennünk, és addig sikerült próbálkoznom, míg a Weber Lajos vezette fotórovatba kerültem a Népszavához, ahol a hivatalos gyakorlati időszak lejárta után is maradtam, hogy ellessem a szakma fortélyait. Nagyon jó iskola volt, sokat tanultam az életről és a fotózásról.
Az első igazi áttörést a 2014-es Magyar Sajtó Nagydíj hozta meg, amit a szír polgárháborúról készítettem szabadúszóként. 2015-ben tudósítottam a kelet-ukrajnai konfliktusról, valamint az Európán átívelő menekültválságról, ebben az évben beválogattak a World Press Photo Organization — Joop Swart mesterkurzusára, ahol olyan nevektől tanulhattam, mint Donald Weber (VII) vagy Tanja Habjouga (Noor). Az ő hatásukra a zsurnalizmus kötelékeiből kiszakadva, a dokumentarizmus irányába fordultam.

Addigi munkáim során mindig a kor aktuális problémáit és konfliktusait, illetve azok következményeit dolgoztam fel. Az utolsó mesélők című anyagomban azonban a régmúlt elnyomó rendszerének elszenvedőit mutattam be, és az erre épülő A legsötétebb órán című anyagban azt vizsgáltam, hogy ahogyan a munkatáborok túlélőin – amiknek a mai napig nyomát viselik –, úgy hagytak ezek a munkatáborok nyomot a tájban és az emberiség kollektív tudatán is.

2.     Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Alec Soth Sleeping by the Mississippi című albuma volt, ami az elmúlt 2-3 évben nagyot változtatott a látásmódomon és az alkotói hozzáállásomon. Soth utazófotósként egy hónapon át utazott a Mississippi folyó mentén, ahol embereket, tájakat, enteriőröket fotózott. A legutóbbi két anyagomnál is ennek hatása érezhető a Bajától Hercegszántóig – A tündérrózsák földjén és a Senki szigete című anyagban is. Egy, az addigi sablonjaimból kilépő, líraibb fogalmazásmódot kaptam tőle. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy portrékon, tájképeken és környezeti tárgyfotókon keresztül egy atmoszférát alkotva mesélek egy régióról, ami fontos számomra, a feleségem szülőföldjéről. 2016 nyarán hallottam először a Baja–Bezdán-csatornáról (Ferenc-tápcsatorna), amikor a menyasszonyom sétára invitált szülőfaluja, Hercegszántó környékére. Első pillantásra megigézett a hely atmoszférája és a táj érintetlensége. Ekkor határoztam el, hogy hosszú távon szeretnék anyagot készíteni a régióról.

3.     Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

4.     Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

A magazinoknak készített fotóimat digitális géppel készítem, viszont alkotói fotográfiára az utolsó három anyagom filmre készült középformátumú 6x7-es analóg géppel.

5.     Milyen fényképet készített legutóbb?

Most értünk vissza a horvátországi nyaralásból, ahol egy szobát béreltünk. A közös konyha falát egy régi időket idéző pálmafás poszter díszítette.