Túl a fénykép határain – válogatás a Beyond Photography gyűjteményéből

Figyelemre méltóak a jelenleg Svájcban élő Bill Claps munkái is. Egyedi technikájának lényege, hogy egy speciális festéket használva nyomtatja ki képeit. Ezt a festéket aztán hőhatásnak teszi ki, és így ad hozzá új színpigmenteket, illetve más textúrákat. Hasonló eljárást talált fel a Hollandiából érkező Jannemarein Renout, aki módosított síkágyas szkennerekkel dolgozik. Ezek fényforrását kikapcsolta, és csak természetes fénnyel dolgozott, hogy teret adjon a véletleneknek, és az alkotói szabadságnak. Szintén az egyedi képi megoldásokat keresi Rero, a francia konceptuális művész. Az alkotó az ellentmondás művészetének tökéletesítésén dolgozik, képein áthúzott betűkkel, szakadt képhordozókkal, és más rongált képi részletekkel találkozhatunk, amelyek a művész védjegyévé váltak.

A német Werner Bommer munkái a festészet és a fotográfia közötti területen helyezkednek el, mivel fotográfiai motívumokkal – valós, hétköznapi helyzetek, építészeti töredékek –, és digitális eljárással is dolgozik, ugyanakkor képeit a színek és a kontúrok uralják. Hasonló képrendezési elv látható Marleen Sleeuwits, a multidiszciplináris művész képein is. Ezeknek a felvételeknek a középpontjában a személytelen tárgyak vizsgálata áll. A művész olyan helyeken alkot, amelyek egyszerre lehetnek mindenhol és sehol, ezzel a fotográfia síkját, és a térbeliséget állítja ellentétbe egymással.

A francia Lée Habourdin erdőrészleteket ábrázoló sorozatának készítésekor a művész szándéka az volt, hogy a fotográfiái biológiai lábnyomát csökkentse. Szitanyomataihoz természetes pigmenteket használ, például indigót, hogy kevesebb vegyszerre legyen szüksége. Egy másik művész, Douglas Mandry, szintén a természeti erőforrásokat, és a környezetvédelem lehetőségeit vizsgálja. Művészetében a legváltozatosabb ökoszisztémákból – például korallzátonyokból – ragad ki részleteket, és helyezi őket új kontextusba. Metehan Özcan, a török alkotó munkásságában az archív anyagok és mesterséges intelligencia által generált képek kerülnek középpontba. Ezek felhasználásával a hagyományos fotográfia határait igyekszik átlépni, miközben a nyilvános és a privát tér összetettségét is megpróbálja az alkotásain ábrázolni.

Margaret Lansink A Súrlódás című sorozatában olyan hivatásos balett-táncosokat fényképezett, akiknek nyugdíjba kellett vonulniuk. Képein az idő szubjektivitásának fogalma kap hangsúlyt, ami a technikában is megjelenik, mivel a művész ezüstzselatinos nagyításokkal dolgozik. Oleksandr Suprun ukrán fotográfus munkáin megjelennek a személyes történetek, a kiszolgáltatott társadalmi csoportok és a természeti képek is. Ezeknél a fotográfiáknál a drámai, nagy kontrasztú égbolt vagy a statikus képrendezés tesz érzelmi benyomásokat a nézőre. Fading Landscapes című sorozatában a francia Juliette-Andréa Elie az utazási emlékek szubjektivitásáról mesél, arról, hogy az emberi emlékezet hogyan torzíthat el tájakat, egy látképet vagy egy kilátást. A fotográfiákon az átfedések finom játékával formál ilyen szubjektív megfejtéseket.