A Foton Galériában bemutatkozó Bóka Krisztina képzőművész első önálló kiállításán az eddigi kísérleti fotómunkáiból mutat be egy válogatást, amelyben a hangsúly a fotogram és a lyukkamera használatára helyeződik.
Nagyszabású kiállítás keretein belül mutatja be a MEP Maya Rochat svájci művész munkásságát. A kísérletező fotográfus egyedi formanyelvet fejlesztett ki, amely több tudományágat is érint: fotográfia, festészet, videó, installáció és performansz. Rochat vizuális montázsokat kreál családjáról, barátairól vagy környezetéről készített fényképek, illetve festmények, nyomatok vagy kollázsok segítségével, és olyan anyagokat használ, mint a vegyszerek, fehérítő, festékszóró spray vagy ragasztó.
Bolla Szilvia tanulmányait a londoni Camberwell College of Arts Fine Art Photography majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia, valamint a berlini Universitat der Kunste Spatial and Object Design szakán végezte, fényképezőgépet nélkülöző művészeti praxisára, mint kriptofotográfiára hivatkozik, melyben a fotográfiát kémiai és digitális alapelemeire bontva hoz létre az installáció és szobrászat határterületein mozgó tárgyakat. Írásban feltett kérdéseinkre meghatározó generációs élményeiről, a technikai képalkotásról, fotográfiai eljárásokkal való viszonyáról, illetve jövőbeli terveiről válaszolt.
A firenzei múzeum azért perelte be a kiadót, mert az általuk kiadott GQ Italia 2020 augusztusában jogszerűtlenül használta fel Michelangelo Dávid szobrát, amikor azt engedély nélkül jelenítette meg a címlapon. A kérdéses borító lentikuláris technikával készült, ami azt jelenti, hogy ránézeti szögből különböző képeket láthatunk a lapot mozgatva.
A Beyond Photography a Photo Basel szervezésében létrejövő kezdeményezés, amelynek célja, hogy a fényképezés határait keresse. A különböző megközelítések hozzájárulnak a fotográfia médiumának kiszélesítéséhez, vagyis a ,,fényképen túli” értelmezések beemeléséhez.
A Frida Kahlo – Az ő fotói című kiállítás a stockholmi Kulturhuset Stadsteaternben látható, ahol 241 fotó mutatja be a híres mexikói művész életének különböző korszakait. A gyűjtemény nagy része évtizedekig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. A tárlat 2009 óta járja a világot, és húsz városban közel egymillió látogatót vonzott.
VALIE EXPORT – Die Fotografien címmel nyílt meg februárban az első olyan kiállítás, amely Valie Export fotóművész életművét állítja a középpontba. A művész provokatív performanszai, illetve kísérleti installációi számos vitát váltottak ki, a mostani kiállítás azt vizsgálja, hogy Export hogyan alkalmazza a fotográfiát az ábrázolási folyamatok kritikájaként.
Cheryl Miller fotográfus 1980-ban készített fekete-fehér felvételén a Sunglass Corner című ikonikus képen négy férfi szerepel Manhattanben, és a képen szereplő társaság a címet adó üzlet előtt várakozik. De ugyanez a jelenet ismétlődik egy visszafogott fekete-fehér-szürke árnyalatokkal dolgozó, évtizedekkel később festett vásznon is. A kísérteties hasonlóságra, és az abból kibontakozó ügyre a New York Daily News hívta fel a figyelmet, értesülésük szerint Miller döbbenten tapasztalta, hogy életművének meghatározó darabját másolták.
Barta Zsolt Péter Balogh Rudolf-díjas fotográfus a fotográfia és a képzőművészet határterületén készíti alkotásait, munkásságából eddig két albumban (CodeX 2007, Csarnok 2009) publikálta képeit. Az alkotóval a kortárs magyar fotóművészet problémáiról és eredményeiről, valamint a hazai és a nemzetközi intézményrendszer szerepéről is beszélgettünk.
A Reversing the Eye az olasz avantgárd ’60-as és ’70-es évek eleji szegmense és a mechanikusan előállított (analóg) fénykép-film-videó között keresi a kapcsolatot. A korabeli európai kontextusban gyümölcsöző kapcsolat kifejezhető az olasz társadalomban mindenütt jelenlévő médiára kritikusan reagáló avantgárd hangjaival.
A tárlat a még mindig többnyire nyugat-európai orientációjú kánont kibővíti a közép-kelet-európai művészeti eredményekkel, mivel a weimari köztársaság kozmopolita Berlinje meghatározó szerepet játszottak e többnyire érkezésükkor még alkotói fejlődésük kora szakaszában lévő fiatal magyar művészek, akik – a város egyik legnagyobb emigráns csoportjaként – újszerű és progresszív látásmódjukkal jelentősen gazdagították a berlini avantgárdot.
Issaka munkáiban gyakran alkalmazza a kamera nélküli fényképezést. Életnagyságú színes fotogramokat használva saját testét rögzíti a fotópapíron. Issaka az egyrészről általa teremtett és az egyszerre el/visszafoglalt terek felfedezésével, hajának és testének anyagiasságával foglalkozva olyan képeket készít, amelyek elmossák a határokat én és a másik között, felülírva létező társadalmi dinamikákat.
Andy Warhol egyik legfigyelemreméltóbb alkotása a Fehér szerencsétlenség (Fehér autóbaleset 19-szer) című kép, amely az 1960-as években készült Halál és katasztrófa sorozat része. Az alkotást a XX. század egyik legprovokatívabb művészi teljesítményeként tartják számon, ami Warhol karrierjének csúcspontja is lehet.
A Revelation(s) című kiállítás Dobokay Máté munkáit mutatja be a párizsi Bigaignon Galériában, akinek konceptuális művészeti gyakorlata folytatja a fotográfia határait feszegető, a fotográfiai médium belső struktúráit, nyersanyagait, kémiai és fizikai összetevőit feltáró, sokszor kamera nélküli, hosszas kutatói kísérletezés eredményeképpen kialakult művészeti praxisát.
Gábor Enikő harmincéves pályafutását felölelő retrospektív kiállítás nyílt – a Fotóhónap2022 programsorozat keretében – november 4-én a budapesti Hegyvidék Galériában Fényfogások címmel. A festészet és fotográfia határán mozgó képzőművészt a kiállítási anyagról és jövőbeli terveiről is kérdeztük.