Gábor Enikő harmincéves pályafutását felölelő retrospektív kiállítás nyílt – a Fotóhónap2022 programsorozat keretében – november 4-én a budapesti Hegyvidék Galériában Fényfogások címmel. A festészet és fotográfia határán mozgó képzőművészt a kiállítási anyagról és jövőbeli terveiről is kérdeztük.
A Huxley-Parlour által bemutatott Dora Maar. Contact Prints című kiállításon látható művek az 1930-as években készültek, és intim betekintést nyújtanak Maar korai fotográfiai munkásságába, valamint a titokzatos és nyugtalanító témák iránti érdeklődésébe. Ezek a képek arról tanúskodnak, hogy Maar egyszerre volt innovatív fotográfus és a huszadik századi modernizmus fontos alakja.
Krász Kíra Dorottya pécsi származású művész 2021-ben Brightonban szerzett diplomát fotográfia szakon. Idei, a fák életét bemutató sorozatáért Leica-díjat vehetett át, tavaly óta pedig MMA ösztöndíjban részesül.
Az Egyesült Államok Fellebbviteli Bírósága két évtizeden át tartó hosszas jogi csatározás után a szerzői jogtulajdonos javára döntött a Picasso festményeit ábrázoló fényképek ügyében, amelyek először a Zervos katalógus című 1932-es kiadványban jelentek meg.
Hocks a kézzel festett nagyméretű fényképein ábrázolt tragikomikus világoknak egyszerre szereplője és alkotója is, ahol a saját maga által létrehozott beállításokban a szinte szürreális feladatokkal és környezetekkel szembekerülő középkorú férfi szerepét tölti be.
Legtöbbünk fejében egy néhány francia művészből álló szűk csoport jelenik meg, ha a szürrealistákra gondolunk. A valóság azonban az, hogy André Breton Szürrealista kiáltványában megfogalmazott gondolatairól a világ különböző pontjain más művészek, írók, értelmiségiek azonos időben hasonlóan gondolkodtak, így a szürrealizmus sokkal inkább egy egész világra kiterjedő hálózatnak tekinthető.
Számtalan apró érdekesség teszi a füzetet elgondolkodtatóan hitelessé. A papírminőség, a tipográfia és a képek fénymásolt-kitört keménysége az összhangzatot már az első fellapozáskor az 1980-as évek szamizdat-hangulatába sodorja, és ezt az egyfajta tiltottság-érzést pedig később a tartalom is képes tovább árnyalni.
Az egyik legismertebb amerikai festőnő, Georgia O’Keeffe fotográfiáiból nyílt kiállítás a houstoni Szépművészeti Múzeumban, Georgia O’Keeffe, a fotográfus címmel, így művészetének eddig kevésbé ismert oldalával találkozhatnak az érdeklődők.
Bár igazán nagy sikereket O’Keeffe festőként ért el, a fotográfiához is erősen kötődött. Mire az 1950-es években a fényképezéssel is elkezdett foglalkozni, művészete már kiforrott volt, így egyedi látásmódja fotóin is tükröződik.
Új munkáim az identitás és önazonosság kérdésével foglalkoznak. 2019 végén kezdtem készíteni a Woven Mirror (Fonott tükör) képeket, melyek vászonra nyomtatott fotók és tükrös felületű műbőr felhasználásával készülnek. A képekhez felhasznált anyagokat különböző szélességű csíkokra vágom és összefonom őket, majd vakrámára rögzítem. A formanyelv továbbra is geometrikus, de korábbi munkáimhoz képest, több réteget alkotva a síkból, kilépnek a térbe.
Vető János a hatvanas évek végétől a neoavantgarde fotóművészet és képzőművészet, és az alternatív zenei kultúra fontos alakja. Dánia és Magyarország távolságát áthidalva, online beszélgettünk vele fényképezésről, szándékos és szándéktalan elveszítésről, Hajas Tiborról, az IPP képekről és a glitchcore-ról is.
Czeizel Balázs fotóművésszel, grafikussal, tipográfussal az analóg és digitális fotogramról, a kép és a könyv viszonyáról, a művészkönyv-tervezésről és az első szkenneréről is beszélgettünk.
A Nerhol egy két főből álló japán művészeti csoport, amely a 2012-es Misunderstanding Focus projektjével robbant be az európai művészeti fesztiválokra. Yoshihisa Tanaka és Ryuta Iida nem a Daido Moriyama vagy Shomei Tomatsu képein át ismert japán stílust követik, még csak nem is rendelkeznek fotós háttérrel.
„Az emberi létezés ready made-jét egyetlen aspektusával sem szeretném beszűkíteni.” Interjú Tarr Hajnalkával