Menü

Online is megtekinthető Annie Leibovitz At Work című albuma

23 • 09 • 06Baki László

Az Annie Leibovitz At Work című album azt mutatja meg, hogy a világhírű fotóművész hogyan készíti a képeit. Leibovitz nem csak azokat a fiatal fotográfusokat és olvasókat szólítja meg, akik érdeklődnek a fotográfusok tevékenysége iránt, hiszen valószínűleg minden olvasó le lesz nyűgözve ettől a gazdagon bemutatott fotográfiai anyagtól. Az albumba került témák közé tartozik a fotóriporteri- és stúdiómunka, a táncosok és sportolók fényképezése, az írókkal való munka, valamint az analógról a digitális fényképezőgépekre történő átállás bemutatása. A könyv eredetileg 2008-ban jelent meg, és jelenleg is Leibovitz legkeresettebb könyve. Az album az archive.org oldalon online is elérhető.

0103

Annie Leibovitz: At Work, 119 kép, 18,9×24,7 cm. Random House, 2008

A 2008-ban, a Random House gondozásában megjelent albumról így írt Tímár Péter a Fotóművészet magazin 2016/3. számában:

„ [A könyv] PDF formátumban ingyenesen is letölthető a netről. Semmiből sem áll tehát, vagy csak némi angoltudás kell hozzá, hogy ehhez a rendkívüli képeket készítő és méltán nagy sikereket besöprő fotográfusnőhöz, az ő művészetéhez közelebb kerüljön, aki akar. Mert a könyv alcíme akár az is lehetne, hogy Leibovitz-kalauz. Ami persze erősen csalóka, mert bármi elmesélhető, csak pont az nem, ami a dolog lényegét, varázslatát adja. Az a kis megfoghatatlan semmi, a beavatottság, a rátermettség, az a sokszor emlegetett pici érintés Isten ujjától. Senki ne gondoljon technikai leírásokra, világítási útmutatókra, receptre. Leibovitz kis történeteket mesél el a képek készítése kapcsán. A fényképezés mint szakma egyik vonzereje éppen az, hogy munka közben érdekes helyeken, érdekes szituációkban érdekes emberekkel lehet találkozni, Annie Leibovitz pedig szellemiekkel elég jól van eleresztve ahhoz, hogy érdemes legyen élményeit, történeteit, gondolatait kilesni.

Magukból a szövegekből nem idéznék, mert mint írtam, nélkülem is mindenkinek elérhetőek. Emberek gyakran beszélnek arról, hogy mi adta nekik a döntő lökést pályájuk kiválasztásában. Egy repülőnap élménye, egy olimpiai döntő tévéközvetítése, egy tudományos felfedezés körüli hírverés leendő karriereket indít el, és csodálkoznék, ha Leibovitznak nem köszönhetnénk fiatal fotósok tucatjait vagy százait. Tízből kilencen biztosan megnyalnák szájuk szélét örömükben, ha az ő modelljeivel parolázhatnának. Pedig az ő tehetsége nem is ezeknek a hírességeknek az aprólékosan kimódolt, berendezett, bevilágított, nagy apparátussal leforgatott sztárfotóin mutatkozik meg igazán, hanem a spontán, kézből lőtt „privát” képein. Mint itt a könyvben rögtön az elsőn, ahol az édesanyja otthon, a konyhában a tűzhelye mellett áll. De nemcsak a családi képeit sorolom ide, hanem például a Rolling Stones-képeket is – nem mintha az akkor nem a családja lett volna.”