Fotótörténet – Hiroshi Sugimoto: Filmszínházak (1976–)

„Az volt az álmom, hogy 170.000 fényképet rögzítsek egyetlen filmkockán. A kép, ami az agyamban élt, egy sötét mozi ragyogó fehér vászna volt. A több mint 170.000 expozíció által létrehozott fény valami félelmetes és isteni megtestesülése vagy megnyilvánulása lenne.” –olvashatjuk a Damiani gondozásában 2016-ban megjelent Hiroshi Sugimoto: Theaters című könyvének előszavában.

Hiroshi Sugimoto a fotóival arra ösztönzi a közönséget, hogy a világot egy másik perspektívából szemlélje azáltal, hogy egyetlen elemre összpontosítja a figyelmét. Sugimoto szerint a fényképezőgép képes arra, hogy a szabad szemmel nem látható elemeket, például az időt és a tér hatásait láthatóbbá tegye. Mint ilyen, a sorozat segített életbevágó kérdéseket felvetni az idő és a fotográfia közötti kapcsolatról, valamint az emberi valóság rejtélyes természetéről.

A Theaters című sorozat darabjai az ismétlődés mechanizmusára támaszkodnak, és a fekete-fehér film, az analóg eljárások, valamint a hosszú expozíciók használata jellemzi őket. A megvilágítás, a csillogó fehér színpadkép, amely egy másik dimenzióból nyíló portálnak tűnhet, valamint a képeken látható tárgyak csak néhány olyan összetevő, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a népszerű sorozat szürreális megjelenést kapjon. A sorozathoz Sugimoto négy évtized alatt több mint száz filmszínházat és autósmozit fényképezett. Az elmúlt években olasz operaházakat és elhagyatott színházakat kezdett el fényképezni, ezzel bővítve a meglévő projektet.