A párizsi Fondation Henri Cartier-Bresson új megvilágításban tárja látogatói elé az amerikai fotóriport két világháború közötti fenegyereke, Weegee (1899–1968) munkásságát. A május 19-ig nyitva tartó Weegee. Autopsy of the Spectacle című kiállításon látható A kritikus című felvétele, melyet a Time magazin szerkesztői 2016-ban a világ 100 legmeghatározóbb fotójának listájára is beválasztottak.
A képen Förstner Magda egy kanapén féloldalasan fekszik, a falon egy nőalakot ábrázoló alkotás, a bal oldalon pedig Beöthy Irányzott cselekvés (1927) című szobra látható, melyet Förstner kicsavart végtagokkal utánoz. A kép Groteszk táncosnő címen jelent meg a Magyar Fotográfia, 1928. június 20. számának 10. oldalán.
Az amerikai Center for Creative Photography (CCP) kiállítást rendezett W. Eugene Smith munkáiból A Life in Pictures címen, ahol egyik legismertebb munkája a Walk to Paradise Garden című fotó is látható március 2-ig. „Azon a napon, amikor először próbáltam ismét felvételt készíteni, alig tudtam a filmtekercset a fényképezőgépbe betenni. Márpedig elhatároztam, hogy az első fotó élesen különbözni fog a háborús felvételektől és az élet igenlését fogja sugározni” – emlékezett Smith a LIFE magazin The Classic Collection című riportsorozatában a fotó készítésének történetére.
Hirtelen, életemben először kerültem ilyen helyzetbe és reagáltam rá. Tudtam, hogy ezt fontos megörökíteni, ezért fotóztam. Ezeket a felvételeket a publikálás szándéka nélkül, magamnak készítettem. Prágában véletlenül valaki felfigyelt a képekre, amelyek közül néhányat több hónappal később titokban kivittek Csehszlovákiából és New Yorkban Elliott Erwitt, a Magnum akkori igazgatója asztalára kerültek, aki azonnal még több képet kért.
A brit fotóriporter, Don McCullin (1935) az 1968-as vietnámi Tét-offenzíva idején néhány szempillantás alatt készítette el munkássága, valamint a háborús fotográfia történetének egyik jelképerejű felvételét. A harctéri idegsokkot kapott amerikai tengerészgyalogos szűk képkivágású félalakos portréját Fotó-történet sorozatunk legújabb részeként mutatjuk be.
2023-ban a Leica Picture of the Year elnevezésű díjat a New York-i Magnum fotográfus, Elliott Erwitt kapta Bulldogs című New York-ban készült felvételéért. Az a közhely, hogy a kutyák és gazdáik gyakran vizuálisan is hasonlítanak egymásra, ezen a 2000-ben készült fényképen is erőteljesen megmutatkozik. A kutya tematika egyébként nem véletlen, hiszen egyik kedvelt témáját a kutyák jelentik, és mindig ezek voltak a legnépszerűbb alkotásai.
Valamikor 1969 körül William Eggleston (1939) egy memphisi külváros elhagyatott utcáján üldögélt és azon tűnődött, vajon mit lenne érdemes megörökítenie. Hamar megakadt a szeme egy elfelejtett triciklin és fényképezőgépével a járdaszegélyen egyensúlyozva hamisítatlanul egyedivé tette az egyébként jelentéktelen látványt. A fotográfus egy ikonikus vintázs nagyítását 317.500 amerikai dollárért árverezték el 2023. október 11-én New Yorkban a Phillips árverésén.
„A kép felháborítja a nőket, dühösek lesznek tőle. Azt mondják: »Az a szegény nő! Az lenne a normális, hogy a fenyegetettség érzete nélkül járjunk-keljünk.« A lehető legkedvesebben el szoktam magyarázni ilyenkor, hogy egyáltalán nem éreztem félelmet. Szó sem volt veszélyről, mert azok teljesen más idők voltak.”
Hiroshi Sugimoto 1976-ban kezdte el a Theaters című sorozatát régi amerikai filmszínházak és autósmozik fényképezésével. Akkor még csak 28 éves volt, és már egy ideje olyan projekteken dolgozott, amelyekhez különböző időtartamú expozíciókra volt szükség. Nagy formátumú fényképezőgépét és az éppen futó film vetítőjét fényforrásként használva Sugimoto teljes mozifilmeket örökített meg egyetlen állóképben. Minden egyes egész estés film eredménye egy világító fehér doboz volt, amely finoman megjelenítette az összes lefényképezett tér építészeti részleteit.
Bár művészete szemléletmódjában rokonítható volt Cartier-Bressonéval távol állt tőle a purizmus, nem ragaszkodott munkamódszerhez sem: egyaránt jelen volt a türelmes, a környezetébe beolvadó, a megfelelő pillanatért órákig várakozó utcai fotográfus, és a felvételeket, nyersanyagokat szétbontó, átíró laboráns, manipulátor.
A világhírű fotó a Pó völgyében élő Lusetti családról készült, melyen az anya, Anna Spagiari Lusetti, és öt fia látható. Kevésbé ismert tény, hogy a csoportkép mellett több verzió is készült a család tagjairól. Ismerünk olyan képet, ahol az anya és egyik fia külön is modellt álltak Strandnek, és olyan változat is készült, ahol az anya négy gyermekével áll az ajtóban, sőt olyan portré is ismert, ahol csak az egyik fiú látható.
Az Ostlicht őszi árverésén Marc Riboud egyik híres munkájára, Az Eiffel torony festője című képre is lehet licitálni, ebből az alkalomból a fotó történetét is bemutatjuk.
A fotót 1955-ben Edward Steichen beválogatta a legendás Az ember családja című kiállításra. Az évek, évtizedek alatt a fénykép, amelyen Tereska lerajzolja otthonát, sok mindenkit lenyűgözött, és a második világháború egyik jelképe lett. Hogy ki volt Tereska, mégis majdnem hetven évig rejtély maradt.
A 90-es évek hosszú és legendás szupermodell korszakát egy 1989-ben készült fényképpel lehetne összefoglalni: Herb Ritts mára már ikonikussá vált felvételén Naomi Campbell, Cindy Crawford, Christy Turlington, Tatjana Patitz és Stephanie Seymour meztelenül bújik össze. A kép most a Fahey/Klein Gallery standján, a Paris Photón is megtekinthető.
De miért lett ennyire meghatározó és kiemelt az ikreket ábrázoló kép? Ballen egyedi és jellegzetes formanyelve és művészi eszköztára az, ami ebben kapaszkodót nyújthat. A fotográfus több megszólalásában, munkáiról készült videóiban is felhívja a figyelmet arra, hogy ő fényképeket készít, ezzel azt képviselve, hogy a fotók önmagukban, a mögöttük eltűnő történelmi háttér és tudás nélkül is meg kell, hogy állják a helyüket.