Fotótörténet – André Kertész: Szatirikus táncosnő (1927 körül)
24 • 03 • 04Baki László
A Szatirikus táncosnő (mely Groteszk táncosnő címen is ismert) André Kertész egyik legismertebb felvétele. A fotó jelenleg Budapesten a mélység/élesség – Remekművek a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből című kiállításon látható, és nemrég Ausztráliában a National Gallery of Victoria fotográfiai gyűjteményét bemutató tárlaton is bemutatták.
André Kertész egyik legismertebb felvételét Párizsban készítette Beöthy István szobrász rue Daguerre-en található műtermében. Kertész a párizsi magyar emigráns körből érkező táncoslány és kabarészínésznő, Förstner Magda mozdulatát örökítette meg, aki a mozdulatművészeti tanulmányai során került kapcsolatba a későbbi Arc-en-Ciel Bábszínház tagjaival, Blattner Gézával és Detre Szilárddal, és akik révén ismerte meg Párizsban Kertészt.
A képen Förstner Magda egy kanapén féloldalasan fekszik, a falon egy nőalakot ábrázoló alkotás, a bal oldalon pedig Beöthy Irányzott cselekvés (1927) című szobra látható, melyet Förstner kicsavart végtagokkal utánoz. A kép Groteszk táncosnő címen jelent meg a Magyar Fotográfia, 1928. június 20. számának 10. oldalán. A képkommentárban ezt olvashatjuk, név nélkül, de gyaníthatóan Pécsi József tollából:
„Kertész Andrást itthon alig ismerik, holott Párizsban már jónevű modern fotográfus, akinek merész elgondolású és ízig-vérig korunk szellemében elgondolt képeit gyakran láthatjuk külföldi képes folyóiratok oldalain. Idecsatolt felvétele egyik legsikerültebb munkája. A térdprobléma rendkívül érdekes megoldása a felülről való látással kiegyensúlyozva. Kertész András rokonszenves és jó úton járó fényképész tehetség, akitől még sok érdekes munkát várunk.”
0103
Fotó: André Kertész: Szatírikus táncosnő, 1927 körül © Magyar Fotográfiai Múzeum
André Kertész a Kertész on Kertész című könyv 55. oldalán az alábbi megjegyzést fűzte a képhez:
„Azt mondtam neki: csinálj valamit, ami a stúdiósarok szelleméhez hasonló. Elkezdett mozogni a szófán. Hirtelen csinált egy mozdulatot. Csak két expozíciót készítettem. Nem kell száz tekercseket elfényképezni, ahogy manapság csinálják. Az embereket csodás dolog mozgás közben fényképezni. Azt jelenti, hogy el kell kapni a megfelelő pillanatot: a pillanatot, amikor valami átváltozik valami mássá. Ez a kép egyfajta torzulás, mint az úszóról készült képem.”
Kertész egy 1975-ben adott interjúban így emlékezett vissza:
„Csak azt kértem tőle: csináljon valami olyasmit, ahogyan az a szobor maga mögött mozogni látszik. Az első mozdulata már majdnem jó volt, a második tökéletes.”
Sylvia Plachy szerint, aki Kertész barátja volt, a kép „elképesztő kompozíció. Elkapta azt a pillanatot, amikor minden tökéletes összhangban van." A fotó készítésének dátuma Kertész adatai alapján 1926 volt, de a nyilvánosan elérhető adatokból tudható, hogy Förstner csak 1927-ben érkezett Párizsba, ahol a Sorbonne-on karaktertáncokat, mozgáshumoreszkeket adott elő, így a kép is csak ekkor készülhetett.
„Kertész híres fotójának, a Szatirikus táncosnőnek címe is a táncosnő által előadott műfajra utal: Förstner Magda táncaiban hangsúlyos szerepet kapott a mimika és az embertípusok mozgásban történő, pantomimre emlékeztető, karikatúraszerű bemutatása. Kertész Getty Museumban található Förstner Magda-fotográfiája, az Ásító táncosnő az egyik karakterdarab részlete is lehetne. Jóval érdekesebb az a fotópár, amelyen Kertész, Étienne Beöthy műtermében, Beöthy szobrával a bal hátsó sarokban örökítette meg az ülő, illetve fekvő táncosnőt. A fotópárhoz néhány műtermi jelenet (Förstner Magdát Beöthyvel együtt ábrázoló fotó) társul. A fotográfus interjúiban hangsúlyozta, hogy a táncosnő ötlete nyomán, mintegy annak improvizációja alapján született meg az a fotópár, „a táncos testének átváltozása”, amelyben az emberi formák átalakítását, a Víz alatt úszó ember (1917) folytatását és a Torzítások aktsorozat (1933) előzményét kell látnunk. Kertész nyilatkozatai azonban gyakran egy előzetesen megalkotott Kertész-imázs szolgálatában születtek, így, mivel a táncosnő láb- és kéztartásának geometrikus kompozíciója, amely a Beöthy-szoborra utal, a fotópár véletlenszerű, improvizatorikus keletkezésének ellentmond, azokat inkább egy előre beállított műtermi fotográfiának kell tartanunk.” – írta 2014-ben Vincze Gabriella az Artmagazinban megjelent cikkében.
A Fotó-történet rovatunk korábbi cikkei ezen a linken tekinthetők meg.
