A magyar fotográfia történetének egyik legjelentősebb alakja Berekméri Zoltán, aki az 1940-es évektől a ’80-as évek végéig alkotott. Tragikus életének számos pontja ismert és feltárt, azonban sorsának művészetéhez alig van köze: képein egy sajátságos világ bontakozik ki, amelyben a tiszta kompozíció, a fotográfiai hagyományok iránti tisztelet és egy különös „belső monológ” játssza a főszerepet.
Rosti Pál a távoli, egzotikus vidékeket sokoldalúan, tudományos igénnyel megismertető, gazdagon illusztrált 19. századi útikönyv-készítés egyedülálló hazai úttörője volt. Egyben a korabeli táj-és városfényképezésnek – a nemzetközi fotótörténet-írás által is – magasra értékelt korai művelője, aki a fotográfia feltalálásának nyilvánosságra hozatala után 18 évvel már igen magas színvonalon művelte e műfajt.
Angelo a magyar fotográfia talán legizgalmasabb, legrejtélyesebb, legeredetibb, legsokoldalúbb, egyesek szemében legellentmondásosabb egyénisége. Egész művészpályájára a sokrétű változatosság, a kívülállás, a társtalanág, a szemléletének folyton változó, alakuló, öntörvényű fejlődése jellemző. Tőry Klára esszéje.
Violette Cornelius és Ata Kandó munkássága rendkívüli fontos volt az 1956-os forradalom képi láttatásában és jelentőségének elismertetésében, illetve az 1956-os magyar menekült helyzet dokumentálásában. A PaperLab Galériában látható válogatás Ata Kandó gyerekekről készített érzékeny portréit mutatja be, ahol a tekintetek többet mondanak minden szónál.
Siklós Péter (Budapest, 1937–) elsősorban autodidakta módon tanult meg fényképezni a Magyar Optikai Művek munkatársaként, azonban életének első két évtizede inkább a klasszikus zene körül forgott. Hegedűtanulmányait a családját ért kitelepítés következtében kényszerült abbahagyni, azonban kapcsolata nem szakadt meg a zenével, csak módosult annak átélése és iránya: elsősorban már a jazz és a fotográfia kapcsolata foglalkoztatta élete derekán. Képeiből a Magyar Fotográfiai Múzeumban látható kiállítás.
A PaperLab Galériában megrendezett tárlat Reismann János 1959-ben Szardínián készített képeiből válogat. Annak idején a szintén a kor progresszív irányzatait követő olasz festővel és íróval, Carlo Levivel közös kiadványt is készítettek, Italien címmel.
Az itt látható fotográfiák java része az 1970-es évek derekán született. Ez a korszak olyan korai „képdömping” időszak volt, mely tárgyiasult fényképekkel: papírképekkel árasztotta el a világot, s benne Bács-Kiskun megyét is.
A Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központtal együttműködésben 2021 októberében Mirroring Humans. Robert Capa and Hungarian Masters címmel Tallinban a Juhan Kuus Dokumentumfotó Központban nyílt kiállítás a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteményéből.
Időtlenség, pusztulás, elmúlás – e különös létállapot megfoghatatlan pillanatainak varázsát idézik és őrzik Szamódy Zsolt fotográfiái.
Az összesen negyvennyolc fekete-fehér fotográfiát bemutató puha fedeles könyvbe André Kertész majd négy évtizednyi New York-i munkásságából kerültek be alkotások, valamint Lőrinczy Györgytől egy szelekció az 1968-as amerikai utazásán készített képeiből.
Ahol állunk – Megjegyzések Gyenis Tibor You are here könyve kapcsán 21 • 03 • 16Balázs Kata Gyenis Tibor You are here című, a Magyar Fotográfiai Múzeum kortárs sorozatában megjelent könyvét 2020 novemberében mutatták be a Mai Manó Házban. A tokba csúsztatható, kemény fedeles kötet első ránézésre reprezentatív albumnak, sőt egy kurátori válogatásban készült, a […]