Fotótörténet – W. Eugene Smith: Séta az édenkertbe (1946)

„Miközben gyermekeimet a magas fák alatt az aljnövényzetben követtem – hogy örültek minden kis felfedezésnek! – és őket figyeltem, hirtelen rájöttem, hogy ebben a pillanatban minden ellenére, az összes háború ellenére szonettet szeretnék énekelni az életről és a bátorságról, hogy továbbra is megéljem azt… Pat a tisztáson látott valamit, megragadta Juanita kezét és előre rohantak. Egy kicsit lemaradtam a lelkes gyerekek mögött, majd megálltam. Fájdalmasan küszködtem — szinte pánikszerűen — a fényképezőgép gonosz mechanikájával. Igyekeztem nem tudomást venni a hirtelen éles fájdalomról, amely a valóságos erőfeszítés miatt újra meg újra a kezembe és a karomon keresztül a gerincembe nyílalt… nyeldekeltem, szívtam, émelyegtem, próbáltam a rosszízű szérumot a számba és a torkomba szívni és megakadályozni, hogy az a fényképezőgépre csöpögjön. Tudtam, hogy a fotó – habár nem tökéletes és bármennyire is jelentéktelen a világ számára – jól sikerült felvétel. Tudatában voltam lelkileg, szellemileg, sőt testileg is, hogy az elmúlt elvesztegetett és elfojtott két évet az első nagy lépéssel magam mögött hagytam.”