Kollektív valóság és kelet-európai identitás – Válogatás Matécsa Dávid két fotósorozatából

Találkozunk amikor minden idilli

Ez egy projekt az identitásról, egy intim vizuális találkozás önmagammal a koronavírus-járvány első lezárásakor. A projekt különböző alkotásokból áll, köztük önarcképekből, fénytanulmányokból, csendéletekből és kísérleti képekből, dokumentálva egy szobában töltött elszigetelt időszakot. A személyes élettérrel kísérletezve próbáltam értelmezni új kollektív valóságunkat, ahol az idő fogalma új értelmet kapott; már nem olyan értékes, mint korábban, inkább meghatározhatatlan. Ez az élmény küszöbként hatott az identitásom újradefiniálására és a belső énemmel való szorosabb kapcsolat kialakítására. Három éve találkoztunk.

A lét megfoghatatlan kincsei

A szülőföld elhagyásának élménye gyakran öröm és bánat keveréke. Új lehetőségekre törekszünk, miközben cipeljük az ismerős utáni vágyakozás súlyát. Közel 10 éve emigráltam Angliába. Magyar származású emberként az a kérdés foglalkoztatott, hogyan lehet egyszerre megalapozni és megőrizni az identitást egy idegen országban. A fotóprojekt mély érzelmeket és narratívákat próbál megfogalmazni erről a közel egy évtizede tartó ambivalens létezésről.

Bevándorlóként az életemben állandó párbeszéd folyik jelenlét és hiány között. Igyekszem eligazodni az emlékezet, az elmozdulás és illeszkedés terepein, miközben új szimbolikát és a személyes történelem motívumait keresem egy hibrid identitás meghatározásához. Magyarországi látogatásaim során ezzel az ambivalens érzelmi jelenléttel kezdtem el dokumentálni a családomat, önmagamat és az egykori otthonomban maradt giccstárgyakat. Arra jöttem rá, hogy ezek a tárgyak nem csupán a kelet-európai identitásom kézzelfogható kiterjesztései, de egyben a jelen valóság meglehetősen groteszk lenyomatai.