5kérdés – Károly Sándor Áron

1. Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?

A fotográfiával gimnáziumi éveim alatt kezdtem el foglalkozni, és bár szüleim zenei pályára szántak, mégis a kolozsvári Képző- és Iparművészeti Egyetem fotó szakán kötöttem ki. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a szüleim is ott végezték egyetemi tanulmányaikat.
Az első – számomra meghatározó – fotográfus Horváth Zoltán volt, aki egy vérbeli utolsó mohikánnak számított akkoriban, és elvarázsolt történeteivel a fotográfiáról, a laborálásról. Sokszor mesélte, hogy fiatalkorában nagybátyjával Hátszegen még üvegnegatívokat öntöttek és arra fotóztak. Évekkel halála után a Magyar Fotográfiai Múzeum archívumában rábukkantam a képeire.
Bár fotó szakon tanultam és azt mondhatom anyanyelvemnek, mindig is a művészeti/képzőművészeti határterületek vonzottak. Richard Long és Andy Goldsworthy munkái mind a mai napig nagy hatással vannak rám, de Joseph Beuys munkássága is sokat jelentett az alkotásról való gondolkodásom kialakulásában.

2. Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?

Egyetemi tanulmányaink alatt sok – mára már klasszikusnak mondható – fotográfussal ismerkedtünk meg. Ezek közül egy Robert Mapplethorpe album volt az, amire még ma is emlékszem. Edward Weston és Helmut Newton munkáiban úgy éreztem visszaköszöntek komolyzenei tanulmányaim évei.
Wim Delvoye kiállítása az Ernst Múzeumban lenyűgöző volt számomra. Amikor kijöttem a tárlatról, azt gondoltam Andy Warhol a múlt, ugyanakkor egy modern kori reneszánsz alkotót láttam a szemem előtt. Ellentmondásos volt és ez nagyon megfogott.

3. Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?

Első egyéni kiállításom Klotz Miklós meghívására a Miró Fotógalériában volt, ami a Fészek Művészklubban működött 2003-ban. Ez számomra akkoriban nagy dolog volt, friss diplomásként Kolozsvárról. Még egyetemi éveim alatt voltam ösztöndíjjal az Iparművészeti Egyetemen három hónapot, majd doktori tanulmányaimat is ott végeztem. Akkor ismerkedtem meg Drégely Imrével, akinek gondoskodása és barátsága nagyon fontos volt számomra, ő nyitotta meg a kiállítást.

4. Analóg vagy digitális fényképezőgépet használ?

Pályám kezdetén csak az analóg fényképezőgépek voltak, aminek nagyon örülök, főleg, hogy az egyetemen kötelező volt a tanulmányrajz is, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy miként látom a teret és a színeket. Emlékszem, amikor egy évfolyamtársammal elindultunk Kolozsvárról, hogy Budapesten megvegyük az első komolyabb (kisfilmes) gépemet, egy Minolta X700-at három objektívvel. Utána a 23x30-as fakameráig szinte mindennel dolgoztam, megismertem a különböző lehetőségeket. Ma már többnyire digitális géppel dolgozom, de alapvetően a téma az, ami megszabja a használt technikát és eszközt.

5. Milyen fényképet készített legutóbb?

Az elmúlt években a sport és az egyén erőfeszítései az, amik foglalkoztatnak. Hogyan hathatunk a testünkre és hogyan feszegethetjük annak határait? Milyen fizikai és mentális változások jönnek létre sportolás közben vagy egy nehezebb versenyen, és ez hogyan formálja az egyéniséget? Utoljára a lányom röplabda mérkőzését fotóztam, viszont egy régebbi munkámat mutatnám meg a Sport Works sorozatból.