Magyar jókedv és szomorúság (1938) – 55 oldalas színes riport hazánkról az amerikai National Geographicben

A National Geographic Magazin első száma 1888. október 17-én jelent meg füzetszerű, téglaszínű borítóval, kettőszáz példányban, melyeket a National Geographic Társaság tagjai kaptak meg. A magazin eleinte még rendszertelenül, de 1896 januárjától már havonta jelent meg. Az arculatot nagyban meghatározta a Lumière testvérek által szabadalmaztatott technika, amely az első, újságírásban is használható eljárás volt színes fotók megjelenítéséhez. A legelső ilyen autokróm fényképet 1914 júliusában láthatták a folyóirat olvasói. Az első időkben kifejezetten a földrajz oktatás céljait szolgálta, később azonban témaköre fokozatosan kiszélesedett: geológiával, botanikával, zoológiával, csillagászattal, történelemmel és néprajzzal is foglalkozni kezdett.

Az első magyar vonatkozású hír 1901 áprilisában jelent meg: Triesztből egy osztrák-magyar hajó indult Föld körüli útra, fedélzetén egy különleges kiállítással; amely a Monarchia életét, gazdaságát mutatta be. Magyarországról az első cikket 1907-ben közölték a Szent István-napi ünnepséggel kapcsolatban.

A 140 oldalas, angol nyelvű folyóiratban a nyolcvanas évek végéig 1914-ben nyolcvanhárom, 1938-ban ötvenöt és 1971-ben negyvenegy oldalon emlékeztek meg hazánkról. A koncepció többnyire az volt, hogy a magazin egy munkatársa és egy fotográfusa a tématerületre utazott, ahol eltöltöttek néhány hetet, interjúkat készítettek, megírták a, benyomásaikat és rengeteg fényképet készítettek.

A Magyar jókedv és szomorúság című cikket John Patric írta, a képeket a szerző és Hans Hildenbrand készítette, emellett a cikket Vadas Ernő fotográfiája mellett Balogh Rudolf színes és fekete-fehér képeivel illusztrálták. „Különösen kedves az az egészoldalas kép, amelyet az egyik kis vendéglőben ő maga készített, és amelyet mi is közlünk.” – olvashatjuk az Est 1937. decemberi számában. „Mr. Patric kitűnő képet ad Pécsről és a híres Zsolnay-gyárról, majd Budapesten riportot készített a nyolcvanéves Carlotta Felicianáról, Liszt híres tanítványáról. Igazi amerikai újságíróhoz méltó módon a kirándulásra automobilt vásárolt, ha mindjárt csak egy parányi kétüléses kocsit is. Útjuk első állomása Kecskemét és a bugaci puszta volt. Remek fényképek versenyeznek remek leírásokkal, melyekben dicsérte Budapestet, a kávéházakat és a Váci utcát is.”

„Még mindig jó pénz a pengő – írja Patric –, egy dollár öt pengőt ér. Az utcákon főleg FIAT autókat lehet látni, 600 főre jut egy autó. A kilencmilliós országban tehát mintegy 15.000 személygépkocsi közlekedik.” A részben színes képanyagban láthatunk őrségváltást a Várban, operaházi előadást, kaszásokat és marokszedőket, karácsonyi kántálókat, ruhasulykolókat, bábolnai ötösfogatot, kecskeméti barackvásárt, vülásszarvú szürkegulyát Bugacon, mezőtúri fazekast, de még húsvéti locsolást is. – melyről büszkén számoltak be a magyar nyelvű napilapok.

John Patric – aki 1937-ben közel három hónapot töltött hazánkban – azzal kezdi a cikkét, hogy Magyarországon még húsz év után is félárbócra bocsátva lengenek a zászlók, mert a hazafias magyarok sosem tudják elfelejteni elvesztett területeiket. Az amerikai író – akivel még Horthy Miklós kormányzó is találkozott – egy dunai vontatógőzössel is utazott és hat napig a hajó kormányosfülkéjében lakott, hogy egészen közelről ismerje meg a Budapest – Mohács vonal környezetét és lakóit.

„A színes képek legnagyobb része népviseletet mutat be. Mr. Patric november végén járta be a vidéket Balogh Rudolffal és így a téli időre való tekintettel a felvételek legnagyobb része szobában, mesterséges világítás mellett készült. Egyik-másiknak művészi tökéletessége mégis valósággal meglepő. Eredetiségben a színes felvételek közül az első helyet az a Bugacon készült kép érdemli meg, amely négy piros-pettyes ruhába öltözött kecskeméti fiatal leányt ábrázol, amint az idegenek részére nyárson sütött csirkéket forgatják." - írták a Budapesti Hírlap 1938. február 13-i számában, majd így folytatták: „De reméljük, hogy az eredeti felvételekben s az alattuk közölt szövegekben elég csábító erő lesz ahhoz, hogy a lap amerikai olvasói ne csak a képeket nézzék meg, hanem elolvassák Mr. Patric beszámolóját is budapesti tartózkodásáról és vidéki útjairól, mert ez a beszámoló a képeknél is érdekesebb és eredetibb."