Fotótörténet – Josef Koudelka: Vencel tér, Prága, 1968. augusztus 22.

A sorozat leghíresebb fotója a prágai Vencel téren készült, 1968. augusztus 22-én délután 17 óra egy perckor. A fotográfus karórája a szovjet invázió másnapjára bejelentett tiltakozó tüntetés idejét mutatja, amely valójában egy szovjet provokáció volt, hogy összegyűjtsék az embereket a téren, és olyan incidenseket idézzenek elő, amelyek indokolják a szovjet katonák belépését Prágába. A még mindig a cseh partizánok kezében lévő Cseh Rádió könyörgött a hallgatóinak, hogy maradjanak otthon. A Varsói Szerződés tankjai és csapatszállítói tétlenül ácsorogtak a téren kívüli utcákon, és várták a cseh ellenállók várhatóan hatalmas tömegeinek érkezését, ahol a rádióadásnak köszönhetően nem jelent meg senki. Koudelka ekkor készítette ikonikus felvétel az üres Vencel térről.

Koudelka így emlékezett vissza a történelmi pillanatokat megörökítő fotózásra:

„1968. augusztus 21. éjjelén a barátnőm azzal hívott fel, hogy orosz csapatok vonultak be Prágába. Hajnali három vagy négy óra körül lehetett. Felkeltem, fogtam a 25 mm-es és a 35 mm-es objektívvel felszerelt két Exakta fényképezőgépemet, kimentem az utcára és elkezdtem fotózni. Ez így ment egy héten át. Akkor mozgóképhez való filmet használtam, mert az olcsóbb volt. A kontaktképeimet ezért kézírással számoztam. Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a csíkok a helyes időrendet követik-e, mert csak egy évvel később, 1969-ben New York-ban lettek összeállítva. Mindig ezeket a kontaktképeket használtam és eredeti állapotukban őriztem meg őket, nem készítettem másik sorozatot. (…) A kontaktképeken megjelölt öt fotót a megszállás után negyven évvel kiadott Invasion Prague 68 (Prága megszállása 68) című könyvemben használtam fel. (…) A csehszlovákiai események közvetlen hatást gyakoroltak az életemre: ez az én hazám és az én gondom. Ez volt a különbség köztem és a külföldi fotósok között. Nem riporter voltam. Nem értettem a fotóriporteri munkához. Én nem „híreket” fotózok. (…) Hirtelen, életemben először kerültem ilyen helyzetbe és reagáltam rá. Tudtam, hogy ezt fontos megörökíteni, ezért fotóztam. Ezeket a felvételeket a publikálás szándéka nélkül, magamnak készítettem. Prágában véletlenül valaki felfigyelt a képekre, amelyek közül néhányat több hónappal később titokban kivittek Csehszlovákiából és New Yorkban Elliott Erwitt, a Magnum akkori igazgatója asztalára kerültek, aki azonnal még több képet kért. Jimmy Fox, a felelős képszerkesztő nem hitte el, hogy ezeket a képeket ugyanaz a fotós készítette! Tizenhat éven át nem a saját nevem alatt publikáltam a képeket, nehogy veszélybe sodorjam a családomat, mert ebből baj lehetett volna. Egyszerűen így jelölték őket: „Szerzői jog: Magnum PP”, ahol a PP a prágai fotós (Prague Photographer) rövidítéseként szerepelt.”

Koudelka 2021-ben az életművét leginkább jellemző, mintegy 2000 fotóját ajándékozta a cseh államnak, köztük az 1968-ban készült felvételeit is, melyet a prágai Iparművészeti Múzeumban őriznek.