Edward Sheriff Curtis egy fotóműterem megnyitásával támogatta a családot Seattle-ben, és Asahel 1894-től dolgozhatott ott. 1897-ben a testvérek megegyeztek, hogy Asahelnek el kell utaznia Yukonba, és dokumentálnia kell a Klondike-i aranylázat. Asahel – aki két évig maradt ott fényképezni és aranyat ásni – ezzel a kétéves utazással indította el fotográfus karrierjét. Azonban néhány évnyi közös munka után komoly nézeteltérés támadt Edward és Asahel között a Yukon-fotók jogairól, amelyeket Edward a saját neve alatt tett közzé. Ettől kezdve a testvérek külön utakon jártak.
Bár Asahel is sikeres fotográfus volt, soha nem kapta meg azt az elismerést, mint Edward. 1911-ben Asahel saját műtermet nyitott Seattle-ben, ahol helyi cégek, szervezetek és gazdag magánszemélyek bérelték fel portrék és reklámfotók készítésére, de ekkoriban már a washingtoni tájról készült, országosan megjelent képei is ismertté tették.
Asahel Curtis képei Seattle, Washington állam, Alaszka és Klondike 1850-es évektől 1940-ig tartó időszakát ölelik fel. Curtis 1941-ben bekövetkezett haláláig dolgozott. Hatvanezer képét a tacomai Washington Állami Történelmi Társaság (WSHS) őrzi, melyet „felbecsülhetetlen értékű forrásként” jellemeztek. Nemrég bejelentettek egy 25.000 dolláros támogatást a Pendleton és Elisabeth Carey Miller jótékonysági alapítvány jóvoltából, de a WSHS becslése szerint további 75.000 dollárra lesz szükség a projekt befejezéséhez, hiszen napjainkig a képek mindössze 10 százalékát digitalizálták és tették elérhetővé, de Margaret Wetherbee, a WSHS gyűjteményének vezetője szerint még további 50.000 fotó vár digitalizációra.
