„A mester és a múzsa egyaránt én vagyok.” – Tarrah Krajnak képei a Huis Marseille-ben

Tarrah Krajnak 1979 háborús évében született Lima külvárosában. Az amerikai Középnyugatra örökbefogadó szülei által került, egy perui gyermekotthonon keresztül, melyet német apácák működtettek. Krajnak munkájának meghatározó része ez a koragyermekkori élmény és a kolonizáló hatalmak őslakosokokat elnyomó játszmái. Saját testével reflektál politikai traumákra és archívumok újrafeldolgozásával hívja fel figyelmünket a történészek és a művészeti kánon generálta hiányosságokra. Analóg képeit mindig maga készíti a koncepciótól a pózoláson át a felvételek előhívásáig — és performanszművészként olykor az anyag bemutatásában is aktív részt vállal.

Az amszterdami Huis Marseille-ben 2024. február 25-ig megtekinthető kiállításnak köszönhetően Krajnak számos sorozatával ismerkedhetünk meg. Elsőként Edward Weston (1886—1958) ikonikus aktjait értelmezhetjük újra, a fotográfus és az eredeti pózokat leutánzó modell itt azonban elválaszthatatlan egymástól (Master Rituals II: Weston’s Nudes, 2020). Az alkotó kezében hangsúlyos szerepet kap a távkioldó és a Weston képeinek széleit jelző kövek, lécek és farostlemezek sokatmondóan tárják ki előttünk a világot. Krajnak a fotográfia másik nagy klasszikusának képeit sajátítja ki Master Rituals I: Ansel Adams (2018–) című anyagával is.

Az UNSEEN CALIFORNIA (2021–2024) jelenlegi rezidens művészeként szintén a kánont kérdőjelezi meg. A kaliforniai Landels Hill-Big Creek természetvédelmi területét Ansel Adams beszédével nyitották meg 1978-ban. A tájat Victor Burgin Photopath (1967–1969) című művére építve fedezi fel az alkotó.

A természet központi szerepet játszik egész munkásságában: a kiállítás bemutatja a művész Automatic Rock/Excavation és Ayni, Offerings for my Sister című sorozatait is. Black Messengers (2013–) című szériája Peru és az amerikai közép-nyugat tájait járja be régészeti lelőhelyeket és őslakosok hátrahagyta romokat bemutatva.

A RePose (2023) egyféle saját magát dokumentáló performansz. Az alkotó évtizedek óta gyűjti a múzeumokban és galériákban kiállított ikonikus műalkotásokon látható női pózokat. A RePose helyszíni bemutatói során egyre növekvő fénymásolt archívumából néha maga választ, néha a látogatókat kéri meg, hogy döntsenek. Ezután saját testét használja fel a póz újrafelvételére, amelyet középformátumú fényképezőgépével örökít meg. A helyszínen előhívott képek másnap ugyanazon a falon lógnak, ahol eredetileg a pózok fénymásolt gyűjteményéből válogathattak a nézők.

Záróakkordként Krajnak születésének körülményeiről tudhatunk meg többet Sismos79 és 1979 Contact Negatives című munkáin keresztül. A művész harmincévesen tért vissza Limába. Ekkor több olyan nővérrel is találkozott, akik annak idején részt vettek a nemzetközi örökbefogadó hálózat működtetésében. Egyikük emlékezni vélt Krajnak édesanyjára, aki szexuális erőszak áldozataként menekült Limába. Az információt feldolgozandó a művész több mint kétszáz 1979-ban publikált politikai és pornómagazint gyűjtött össze, amelynek eredménye születési évének „pszicho-szociális atlasza és archívuma”. Az absztrakt kompozíciók a nők elleni erőszak erőteljes hírvivői.