„Az éjszaka nem megmutatja a dolgokat, hanem sugallja őket” – Válogatás a Marlborough Gallery-ben látható Nightlife című kiállítás képeiből
24 • 04 • 15Ballagó Márton
A New York-i Marlborough-ban bő egy hónapon át az éjszakai életet fotografáló alkotóké a főszerep. A Nightlife címmel megrendezett kiállításon Berenice Abbott, Brassaï, Bill Brandt, Helmut Newton, Irving Penn és Weegee képeit láthatja a közönség április 20-ig. A tárlat a fotográfia történetének egy fontos időszakát ünnepli (1930-as évek), mikor a médium önálló művészet formakánt szilárdította meg pozícióját, valamint a ’70-es, ’80-as évek éjszakai világát is a középpontba állítja.
A Marlborough Gallery New York egyik vezető művészeti kiállítóhelye, melyet 1946-ban alapítottak a háború utáni brit művészek új generációjának képviseletével. Idén tavasszal egy különleges csoportos fotókiállítást rendeztek, mely a Nightlife címet viseli. Minden város éjszakai élete magával ragadó, ugyanakkor az általános normarendszerhez képest egzotikumnak számít, nem része annak. Az éjszakai élethez, és ahhoz kapcsolódó underground szubkultúrák, tiltott tevékenységek, szubverzív divatok és a hedonista menekülést kereső társadalom peremén élők – ez a nyüzsgő világ, melynek megörökítése a fotótörténet mindig jelenlévő fontos témája. Nem csupán témájában, de vizualitásában is izgalmas világ ez; fények és árnyékok, formák és kontrasztok sajátos keveréke, mely egyedi hangulatot teremt. Mindez pedig rezonál a sötétedés utáni városi élet lényegére, mely az emberi tapasztalatok és kifejezésmódok összetettségében, szabadságában, vibráló rejtélyességében keresendő.
A Párizsban és Londonban élő és fotografáló Brassaï és Bill Brandt az 1930-as években ragadta meg az éjszakázók életörömét és szabadságát. Mivel ezekben az években találták fel a zárt rendszerű vakut, így a villanófény segítségével lehetővé vált megörökíteni a rendszerint sötétben, vagy félhomályban lejátszódó eseményeket, arcokat. Brassaï gyakran sétált a városban éjszaka és magával vitte a fényképezőgépét, állványát, magnéziumvakuporát és egy doboz üvegnegatívot, hogy lefényképezze a párizsi mulatozó éjszakai világot. Sajátos városképet, topográfiát alakított ki, melyek központi helyei a bárok és bordélyházak voltak. Bill Brandt a londoni estek eseményeit, a különféle társadalmi osztályok szokásain keresztül örökítette meg. Brandt az árnyékok tudatos használatával egyedi, titokzatos, vizuálisan játékos és izgalmas atmoszférát teremtett.
„Az éjszaka nem megmutatja a dolgokat, hanem sugallja őket. Megzavar és meglep minket idegenségével. Olyan erőket szabadít fel bennünk, amelyeket nappal az értelmünk ural. Képeim egyszerűen abban az értelemben voltak szürreálisak, hogy látásmódom a valóság fantasztikus dimenzióját hozta felszínre.” (Brassaï)
Berenice Abbott és Weegee New York-i fotográfusok a dokumentarista megközelítést alkalmazták az éjszakai jeleneteik fényképezésekor. Abbott legfigyelemreméltóbb Changing New York című könyve, amely New York város modern felhőkarcolóit, kikötőit, autópályáit, tereit, városrészeit és kirakatait dokumentálja, mindezt a dinamikusan fejlődés állapotában ragadva meg. Abbott a városi tájak éjszakai fényekben való aprólékos kompozícióival beírta magát a fotótörténetbe. Weegee, a híres fotóriporter – akinek munkáit a Mai Manó Házban is bemutatták 2018-ban – újabb dimenziót nyitott meg az éjszakai élet ábrázolásában. Az 1938-as évjáratú Chevrolet-jába szerelt rendőrségi rádiót hallgatta, hogy elsőként érkezzen meg a különböző tetthelyekre, hogy hátborzongató fényképeket készítsen gyilkosságokról, tűzesetekről, autóbalesetekről, betörésekről és verekedésekről.
„A legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy a dolgokat olyannak lássam, amilyenek, legyen az egy portré, egy városi utca vagy egy pattogó labda. Egyszóval megpróbáltam objektív lenni. (...) A második kihívás az volt, hogy rendet tegyek a látott dolgokban, és hogy megteremtsem a vizuális kontextust és az intellektuális környezetet – számomra ez a fényképezés művészete.” (Berenice Abbott)
Helmut Newton és Irving Penn az éjszakai élet szubkultúrái által befolyásolt különc trendek iránti érdeklődéssel főként divatfotókat készített magazinok számára. A divat egyik legtermékenyebb fotográfusaként Newton leginkább provokatív képeiről nevezetes, amelyek olyan stílusokból merítenek, mint a film noir, az expresszionista mozi és a szürrealizmus. Newton éjszakai fotográfiáiban úttörő módon merészen kérdőjelezi meg a szépségről, szexualitásról és nőiségről alkotott hagyományos narratívákat. Penn divatfotográfiájában visszafogottabb esztétikát alkalmazott, aki a motívumait gyakran fehér háttér előtt, minimális megvilágítás mellett helyezte el. Ugyanakkor a Small Trades című sorozatával az éjszakai élet dokumentálásában is jelesnek bizonyult. Ezeken a képeken a különböző iparosok és munkások éjszakai tevékenységeit örökítette meg a hentestől a londinerig a városi utcaképek hátterében.
„Az éjszakai fényképezés iránti szeretetem a brelini metróállomásokon szerzett korai élményeimmel kezdődött. Még ma is szeretek az utcai lámpák vagy a vaku fényében fényképezni. (...) Szerintem az éjszaka rendkívül titokzatossá teszi az utcán álló nőt. Ezt nagyon szeretem.” (Helmut Newton)
Nightlife. Photographs by Berenice Abbott, Brassaï, Bill Brandt, Helmut Newton, Irving Penn, and Weegee
Marlborough New York
2024. március 7. – április 20.