A latin-amerikai fotográfusokat ünnepli a Bronx Documentary Center művészeti fesztiválja

A fesztivál egyik kiállító művésze a brazil Lalo de Almeida, aki fényképein a Belo Monte erőmű duzzasztógátjának építését dokumentálta. Az Amazonian Dystopia című sorozat – melyről már itt a Punkton is írtunk – több éven keresztül követte nyomon az építkezést, miközben figyelmet fordított az ezzel összefüggésben jelentkező környezeti és társadalmi károkra is, amelyeket ez a munka okozott a térségben. A kubai Manuel Almenares szintén egy hosszú távú művészeti projektet mutat be a fesztiválon. A fotográfus tíz évvel ezelőtt kezdett fényképeket készíteni Centro Habana utcáin, hogy dokumentálja a városrészt, ahol él. Az évek alatt több száz emberrel és több ezer történettel találkozott, fekete-fehér felvételein ezeket mutatja meg.

A kubai fotográfus, Lisandra Alvarez munkáiban azokra a személyes és bensőséges pillanatokra koncentrál, amelyek gyakran észrevétlenek maradnak, pedig a mindennapok részei. Felvételein ezek a máskor láthatatlan jelenetek kapják a főszerepet, miközben megjelennek az anyaság, a barátság, vagy éppen a vallásosság érzései is. A guatemalai születésű Santiago Billy sorozata, a Palo Volador egy helyi legenda nyomán készült, amely szerint az 1700-as években egy apró Cubulco nevű falu elöljárói egy éjszaka ugyanazt a látomásszerű álmot látták, amelyben Szent Jakab arra szólította fel őket, hogy mutassanak be egy rituális táncot. A helyi és környékbeli közösség tagjai a mai napig őrzik ennek a táncnak a hagyományát, és minden évben egy ünnepségen elevenítik fel.

Alejandro Cegarra, a mexikói művész Las Dos Murallas című művészeti projektjében a Mexikó, és az Egyesült Államok között húzódó határ környékét fényképezte. Képei középpontjában azok a legális vagy illegális bevándorlók állnak, akik a jobb élet reményében próbálnak átjutni a határon. A perui Magda Gibelli sorozatában Maria del Carmen Silvát mutatja be, aki egy balettiskolát alapított, ahol ingyen tanított, hogy azok is megismerhessék a tánc örömét, akiknek a családjai nem engedhetnék meg maguknak a balettórák finanszírozását.

A mexikói művész, Alí Marín En La Tierra Baja című sorozatában a helyi Papaloapan folyó alsó medencéjében élők különleges történelmét mutatja be, amelyben a folyó központi szerepet tölt be. Nemcsak a mezőgazdaság, hanem a vallás és a kultúra meghatározója is ez a folyó, amely azonban az áradások idején sokszor emberéleteket is követel, így ezek a felvételek a Papaloapan ezen kettős természetére is rávilágítanak. A szintén mexikói születésű Jorge Santiago Identity At Play című munkája egy néhány száz fős falu életét mutatja be, ahol a művész is született. Guelatao de Juárez híres egy hagyományos ünnepéről, amit minden évben megrendeznek, ekkor az őslakos csoportok különböző játékokban és sportokban versenyeznek, a művész képei ezekbe az eseményekbe nyújtanak betekintést.

A bolíviai Wara Vargas munkái arra mutatnak rá, hogy a latin-amerikai művészet történetében a festők, költők, vagy éppen a fotográfusok nőalakjaikat gyakran múzsaként jelenítették meg. Ennek a múzsa szerepnek nem ritkán csak fehér nők felelhettek meg, így őslakos múzsákat viszonylag ritkán lehet látni ilyen alkotásokban. A bolíviai művész sorozata különleges, víz alatti képekkel mutat be őslakos múzsákat, hogy ezzel megkérdőjelezze a nyugati szépségideálokat és a korábban bevett művészi gyakorlatokat is. A perui Victor Zea Rap on their Roots című sorozatában a Peru környékén élő fiatalok hiphop mozgalmait mutatja be. A helyi fiatalok közösségét részben az ellenállás, a közösséghez tartozás, a zene szeretete és a közös kulturális identitás tartja össze, a művész fényképei ezeket az aspektusokat is feltárják. A Puerto Rico-i, Toñitas művésznéven alkotó fotográfus egy már 50 éve működő közösségi klub életét dokumentálta. A kezdetben csak műhelyként, majd később találkozóhelyként működő Caribbean Social Club az utolsó ilyen jellegű klub Williamsburg Southside-ban, amely szinte teljesen átalakult az utóbbi időben. A klub életéről készült felvételek azonban nemcsak a múltba tekintés lehetőségét adják, hanem a latin-amerikai közösségek közös tapasztalatait is bemutatják.

A fesztiválon emellett látható lesz a Bronx Documentary Center saját kiállítása is, amely a Fotokids címet viseli. A fesztiválon egy 30 éves retrospektív kiállítás egy részét mutatják be, néhány nemrégiben készült alkotás mellett. A fesztivál részeként a szervezők különböző workshopokat, panelbeszélgetéseket, előadásokat és egyéb közösségi eseményeket rendeznek az érdeklődőknek. Az idei Latin-amerikai Fotográfiai Fesztivál a New York City Kulturális Ügyek Minisztériumának támogatásával valósult meg, de több hivatal, magánszervezet, és művészeti intézmény is részt vett az évről-évre egyre nagyobb méretű esemény megszervezésében.