„A szándék nem az, hogy helyreállítsuk a múltat, hanem az, hogy megértsük” – válogatás Alejandra Aragón képeiből
24 • 07 • 12Kéri Gáspár
Alejandra Aragón (1983) a mexikói határvárosból, Ciudad Juárezből származik; abból a városból, amely a csempészetről, a véres drogháborúkról és az egymással, valamint a kormányzattal egyaránt hadakozó bűnözői csoportokról híresült el az utóbbi évtizedekben. Aragon azonban a sztereotípiákon átlépve a fotográfia, a mozgókép, a talált tárgyak és a performatív gesztusok segítségével igyekszik feldolgozni személyes élete és szülőföldje társadalmának kollektív identitását.
Diptichonokból felépülő La Guerra című anyaga Aragón saját archívumának feltérképezéséből született. A 2008 és 2012 között, a drogbandák és a kormányzat között zajló háború idején keletkezett felvételeinek képpárjai a legszemélyesebb magánszférát és az utcákon zajló eseményeket állítják párhuzamba egymással. Invisible Nights című projektje Ciudad Juárez éjszakai életének esztétikáját és lehetséges narratíváit tárja fel, főképp női sorsokra koncentrálva. A Premonitory Self-Portrait című sorozat gyakorta hollywoodi filmképeket idéző, szánt szándékkal sztereotip felvételein az emberi test helyébe a város publikus terei, otthonok és elhanyagolt területek lépnek, míg az emlékezet megnyilvánulásait a médiaképek helyettesítik be. Aragón Susan Sontagra hivatkozva állítja, hogy
„a szándék nem az, hogy helyreállítsuk a múltat, hanem az, hogy megértsük, hogy belesűrítsük térbeli formáiba, figyelmeztető struktúrájába”
Az alkotó biológiai apjának keresése ihlette az I came to La Pinta because they told me my father lived here… című sorozatot, amelyet Mexikó és az Egyesült Államok között ingázva készített el a családi fotóalbumok válogatott felvételeire reflektálva.
„A családi archívum anyagisága feltárja a sebeket, és párbeszédre hív a személyes, valamint a politikai interpretációk között. ” (Alejandra Aragón)
Egyik legutóbbi, La Grieta című anyaga a Mexikót az Egyesült Államoktól elválasztó határt a kultúrák bináris hibridjeként értelmezi. Aragón számára a határ fogalma hibaként, repedésként jelenik meg. Számára a határ két oldalának működése folytonossági zavarok, törések és kudarcok sorozataként értelmezendő.
Az idei évben befejezett Chavalxs című projektben az alkotó közösségi alapú együttműködésre invitálta a határ közelében található települések fiataljait, akiket gyakran sújt a kábítószerkereskedelemmel összefüggő erőszak. A cél az volt, hogy a közösség látásmódját beépítse az alkotás folyamatába, kreatív eszközökkel osztva meg érzéseiket és gondolataikat, ezzel teremtve diskurzust a társadalmi valóság és az önreprezentáció megnyilvánulási formái között.
„Az ellenállás azt jelenti, hogy egyik lábunkat a másik elé tesszük a forró augusztus közepi napsütésben, és áthatolunk egy disztópikus város bináris rendszerén. A légkört átható kék ugyanaz, mint amit mindannyian látunk a világ bármely tájáról; ez az a kék, amelyre akkor nézünk, amikor belefáradunk a horizontba, amely azokra az abszurd falakra emlékeztet bennünket, amelyek megakadályozzák, hogy tovább sétáljunk.”
Aragón tematikus anyagaival 2021-ben bekerült az Oskar Barnack-díj nomináltjai közé, míg 2022-ben elnyerte a Latin American Sony World Photography Awards elismerését.
Alejandra Aragón (1983) volt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia képzése, valamint Erzsébetváros közös kezdeményezése, az Elizabeth A-i-R nemzetközi fotográfiai rezidenciaprogram idei nyertese.