„Jobban érdekelnek a katonák közti viszonyok, mint a harc” – Nagyszabású kiállításon mutatják be a tragikusan elhunyt haditudósító, Tim Hetherington életművét
24 • 07 • 15Baki László
A 2011-ben elhunyt Tim Hetherington főleg haditudósítóként és fotóriporterként dolgozott, és arról volt ismert, hogy egy-egy anyag kedvéért nem riadt vissza a legveszélyesebb helyzetektől sem. A World Press Photo-díjas fotóriporter életműve az Imperial War Museums-ban található, ahol áprilisban retrospektív kiállítás nyílt képeiből.
Az 1970. december 5-én Liverpoolban született Tim Hetherington az Oxfordi Egyetemen tanult irodalmat, majd fotóriporteri tanulmányokat folytatott. Pályafutása elején a The Big Issue fotográfusaként dolgozott, és a Human Rights Watch számára teljesített megbízásokat, de fényképei olyan jelentős kiadványban is megjelentek, mint az Observer. Hetherington leginkább azzal vált ismertté, hogy szabadúszó fotóriporterként és filmkészítőként innovatív és multimediális megközelítéssel vizsgálta a konfliktusokat, és legszívesebben hosszú távú projekteken dolgozott. Ellenőrzése alatt akarta tartani a történetet, amelynek feltárására vállalkozott, „valós helyzetekben lévő valódi emberekről” szóló munkákat kívánt készíteni. Különösen érdekelték a háborús konfliktusok, ezért vizsgálta alaposan azok számtalan rétegét, illetve állandóan azt kutatta, miként tudja tevékenysége eredményét új és érdekes módokon megosztani másokkal. 2007-ben azzal a fotójával nyerte el a World Press Photo zsűrijének fődíját, amelyen egy Afganisztánban harcoló amerikai katona a fejét fogja egy összecsapás után.
Hetherington 2011. április 20-án vesztette életét, mikor a líbiai Miszráta városában összecsaptak a kormányerők és a felkelők. Halála előtt nem sokkal ezt írta a Twitterre: „Ostrom alatt vagyunk a líbiai Miszráta városában. Kadhafi csapatai össze-vissza ágyúznak. A NATO-nak nyomát sem látom." Hetherington családjának közleménye szerint halálát egy páncéltörő gránát okozta.
Hetherington munkásságának teljes archívuma ma az Imperial War Museums-ban található. Az archívum tartalmazza az összes nagyobb projektjének anyagát, a tervezéstől a befejezésig, aminek köszönhetően megfigyelhető, milyen megközelítéseket alkalmazott a konfliktusok rögzítésére, kutató és látomásos szemléletmódja pedig új megvilágításba kerül. Ő volt a társrendezője a Magyarországon is vetített Restrepo című Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmnek, amely egy szakasz amerikai katona életébe engedett bepillantást az afganisztáni háború egyik legveszélyesebb őrhelyén. 2007-ben csatlakozott egy, az afganisztáni háborúban a frontvonalon harcoló, a Korengal-völgyben állomásozó szakaszhoz. Hetherington Sebastian Junger újságíróval felváltva töltött időt a katonákkal, akik megosztották velük ételüket és szállásukat, és akiket elkísértek a bevetésekre.
„Azt vettem észre, hogy jobban érdekelnek a katonák közti viszonyok, mint a harc.”
A katonák életkörülményeiben hosszú időn át osztozó Hetherington erős bizalmi viszonyt alakított ki a szakasz tagjaival, és ez lehetővé tette számára, hogy viselkedésük minden árnyalatát megragadja ebben a zord környezetben, a rendkívüli feszültség, félelem, sebezhetőség, kimerültség és unalom helyzeteiben. Annyiban is szakított a konvenciókkal, hogy akkor, amikor a legtöbb fotóriporter már digitális fényképezőgépet használt, ő még analóg fényképezőgépekkel ment a frontra. Ez lelassította a munkát, aminek eredményeként több lehetősége maradt az emberekkel való érintkezésre, illetve jobban átgondolt képeket kellett készítenie.
„Ez az elbeszélésről szól. Nagyon nyitott vagyok minden vizuális koncepcióra és minden rendelkezésemre álló lehetőségre, hogy jobban elmagyarázzam az embereknek az általam vizsgált témákat.”
A Storyteller (Elbeszélő) című kiállítás Hetherington halálának évfordulójára készült, tizenhárom évvel azután, hogy a líbiai polgárháborút (2011) filmezte és fényképezte. Az életmű egészéből származó fotók, jó pár fényképezőgép és naplórészlet mellett megtekinthető a Sleeping Soldiers (Alvó katonák) című filmje is, amelyet a készítő szándékának megfelelően három vászonra vetítenek. A Magnum ügynökséghez tartozó fotóriporter úgy akarta láttatni a katonákat, mint ahogy az édesanyáik látják őket: ártatlannak és sebezhetőnek. Elmondása szerint az alvó katonák nagy része gyógyszert használ a „pihenéshez”, mert enélkül képtelenek lennének aludni. Az, hogy a katonák engedélyüket adták a sorozat elkészítéséhez jól szimbolizálja a fotográfussal való szoros kapcsolatukat, valamint elkötelezettségüket szakaszuk iránt, hiszen a privát szférájukba engedték be a fotóriportert. Ennek ellenére Hetherington ezeket a fotókat háborús képeknek tekintette. – írta a Washington Post honlapján, Philip Brookman, kurátor.
„Nem fotóriportot akarok készíteni, hanem egy olyan vizuális regényt, amely valódi emberekről és helyszínekről szól.”
Storyteller: Photography by Tim Hetherington
Imperial War Museums – London
2024. április 20. – szeptember 29.