Palágyi Barbara: Nagypapa

„Aequam, memento rebus in arduis servare mentem”
Balsorsban se felejtsd el a józan eszed! 

Papjó, apai nagypapám (Dr. Palágyi Tivadar) 2023 novemberében töltötte volna be a 100. életévét. A jubileumi születésnapon azonban végső búcsút kellett vennünk tőle, békében eltávozott az élők sorából...

Ezt a fotósorozatot Papjó egészen rendkívüli életútjának bemutatására kezdtem el készíteni tavaly januárban. Az eredeti elképzelés szerint egy retrospektív anyag készült volna, amiben az elmúlt száz év számára legmeghatározóbb élményeit, történeteit elevenítem fel képi formában a jelennel kiegészítve, többek közt az alábbiakról: gyermekévek a soproni katonaiskolában, öttusa olimpiai kerettagság, Horthy általi vitézzé avatás, szovjet fogságba esés, aknára lépés után amputáció a fél lábára, kórházi felépülés, vegyészmérnöki diploma és a kutatóévek, szabadalmi ügyvivői munkakör és általa a világ körbeutazása, családalapítás… Mindezt összegezve és a számára jelentős filozófiai gondolatokkal, alapelvekkel karöltve végtermékként egy vizuális költeményt képzeltem el. Életében meghatározó szerepet szánt a magyar és idegen nyelveknek és az irodalomnak. A számára kedves prózai alkotások vizuális allegorikus megjelenését az egyes élettörténetekkel állítom párhuzamba. Mivel az egyes életszakaszokat sokszor különböző érzelmek jellemzik, azok egy verssel (részlettel) vagy prózai művel pontosabban megjeleníthetők.

Papjó távozása nagy űrt hagyott a szívemben, azóta is próbálom feldolgozni a veszteséget. A sorozatot persze nem hagyhattam abba, az életút bemutatását egyfajta küldetésként fogtam fel. Az eredeti koncepciónak azonban új irányt kellett vennie: immár egy személyesebb hangvételű, kapcsolatunkon is alapuló vizuális költemény létrehozása a cél, ahol a gyász feldolgozása és az ő hiányának ábrázolása meghatározó szerepet kap.

A fényképek az ő régi Yaschica Electro 35 kamerájával készültek.