Claudia Fuggetti (1993) olasz fotográfus alkotásai gyakran vizuális naplóként szolgálnak, amelyeken keresztül felfedi az emberek és helyek rejtett történeteit. Metamorphosis című sorozatában a változás, az átalakulás és az emberi identitás komplex kérdéseit vizsgálja. A sorozat központi témája az emberi test és a természet közötti kapcsolat. A képek gyakran álomszerűek, misztikusak, és a valóság határain túlmutatnak, ezzel is kiemelve az átalakulás folyamatának titokzatos természetét. A képek szimbólumrendszere arra utal, hogy az identitás folyamatosan változik, és hogy az emberi létezés szoros kapcsolatban áll az őt környező világgal. Fuggetti a Punkt megkeresésére az alábbi kérdéseinkre is válaszolt:
Mely fotográfusok inspirálták, és hogyan befolyásolták az alkotói folyamatokat?
Richard Mosse, Ryan McGinley, Maria Lax, John Divola és sokan mások jelentősen befolyásolták művészi gyakorlatomat. Richard Mosse konfliktusövezeteket ábrázoló munkáiban az infravörös film használatával megmutatta nekem, hogy a szokatlan technikák milyen erőteljes üzeneteket közvetítenek. Ryan McGinley a fiatalságot és a szabadságot megjelenítő, vibráló, spontán képein keresztül inspirálja az átalakulás és az önfelfedezés pillanatainak megörökítésére irányuló megközelítésemet. Maria Lax munkái az álomszerűségükkel, valamint az emlékezet és a hely feltárásával befolyásolták a fény és a narratíva használatát munkáimban. John Divola elhagyott tájképei a valóság és a képzelet határának feltárása közben mélyen rezonálnak a változásra és a metamorfózisra összpontosító tematikámmal.
Ez csak néhány példa az engem inspiráló művészek közül, de mindig keresek valami újat és ösztönzőt.
Melyik fotóalbum vagy kiállítás volt a legmeghatározóbb az életében?
Mint említettem, sok forrásból merítek ihletet. Az egyik fotóalbum, amelyet különösen csodálok, Quentin Lacombe Event Horizon című könyve. Esztétikai és konceptuális megközelítése szintén mélyen rezonál a munkámmal. Hasonló esztétikájú könyvek még Mårten Lange Another Language és Guy Archard Terraforming című művei, amelyek szintén az átalakulás és a szürreális tájak témáját járják körül.
Egy másik nagyhatású album Ryan McGinley Moonmilk című könyve, különösen a barlangok ábrázolása miatt.
Joel Sternfeld American Prospects című műve zseniális, és örökös inspirációs forrás számomra. Folytathatnám a sort, hiszen a munkák széles skáláját értékelem. Ami a kiállításokat illeti, nemrégiben részt vettem az idei Rencontres d'Arles fotófesztiválon. Sok érdekes kiállítást láttam, különösen a Transcendence-t, amely hat japán fotográfus munkáját mutatta be, és hihetetlenül megható volt. A Cristina de Middel által rendezett Journey to the Center című tárlatot is lenyűgözőnek találtam a maga teljességében és projektkonstrukciójában, valamint az All in the Name of the Name: The Sensitive Surfaces of Graffiti is lenyűgöző volt.
Mikor és hol volt az első egyéni kiállítása?
Tizenévesen kezdtem el fényképezni, és 2010-ben, 17 évesen volt az első önálló kiállításom szülővárosomban, Tarantóban, a Palazzo Galeottában. Ez az élmény átformáló volt, mivel megmutatta, hogy a fotográfiának milyen ereje van, mely által a valóságról alkotott képemet hogyan tudom közvetíteni a közönség felé.
Ami a kiállításokat illeti, a legutóbbi önálló kiállításom az amszterdami Futures Hubban volt, amely egy sikeres művészeti rezidenciaprogram csúcspontja volt, mely szakmailag és emberileg is jelentősen gazdagított.
