A ’80-as évek Angliáját mutatja be a Tate Britain őszi kiállítása

A tárlat azért lesz egyedülálló, mert ez az eddigi legnagyobb művészeti kiállítás, amely az 1980-as évekbeli fotográfiákra fókuszál. A több mint 70 művészt és több különböző alkotói kört bemutató tárlat egy olyan időszakba enged betekintést, amely az addigi fotográfiai gyakorlatoknak új irányokat adott. A tárlat átfogó képet kínál a korszakból, így nemcsak a kor ismert művészeit állítja ki, hanem azoknak az alkotóknak a munkáit is, akiket napjainkban kezdenek felfedezni. A kiállításon az Egyesült Királyság területén készült képek szerepelnek, mások mellett John Davies posztindusztriális walesi tájképei, vagy Tish Murtha newcastle-i munkanélküliekről készített portrésorozata. A kurátorok a színes fotográfia technikai fejlődését is bemutatják, de mellettük megjelennek Wolfgang Tillmans és Jason Evans felvételei is, akik úttörő szerepet játszottak a divatfényképezés új, alternatív hullámának kibontásában.

Több kiállított művészre olyan társadalomtudósok és elméletalkotók voltak nagy hatással, mint például Stuart Hall és Victor Burgin, így a képek összessége a kor kulturális vonzataira is reflektál. Az utcai fényképeken, portrékon és megrendezett fényképeken felül találkozni lehet dokumentarista fotográfiákkal is, amelyek gyakran a kor politikai eseményeit jelenítik meg. A kiállított művek között szerepelnek a John Harris és Brenda Prince művészpáros bányászsztrájkokról készített fényképei, illetve Syd Shelton és Paul Trevor fotográfus-riporterek munkái, akik a rasszizmusellenes tüntetésekről tudósítottak. Láthatóak lesznek Willie Doherty és Paul Seawright alkotásai, amelyek az észak-írországi konfliktusokról szóltak, és a kor politikai és társadalmi problémáira reflektálnak.

A tárlat külön szekcióban foglalkozik azzal, hogyan vált az 1980-as években a fotográfia a reprezentáció eszközévé. Többen, közöttük Vanley Burke, John Reardon, Derek Bishton és Brian Homer a társadalmilag elkötelezett fotográfia úttörőiként olyan témákkal foglalkoztak, mint a multikulturális közösségek kihívásai, a diszkriminációval szembeni pozíciók, vagy a nők társadalmi helyzete. Számos alkotó foglalkozott a szexuális kisebbségek reprezentációjával is, illetve más, a korban szinte láthatatlan közösség helyzetével. A kiállítást a ’80-as évek ellenkulturális mozgalmait bemutató művek zárják, mint például Ingrid Pollard és Franklyn Rodgers dinamikus felvételei, amelyek az underground performanszokról és a klubkultúráról tudósítanak.