Kísérleti idő – Az FFS tagjainak csoportos kiállítása a Foton Galériában

Krász Kíra Etiquette című munkájában az etikett kifejezés egyfajta szójátékként jelenik meg. Egyszerre utal a folyamatosan változásban lévő viselkedéskultúránkra, és a tájékoztató jellegű címkékre. A kiállításon bemutatott képek azonban az etikett szó társadalmi aspektusát, a társas életforma szabályainak átalakulását mutatják be. A különféle módokon hajtogatott textilszalvéták etikett címkékre nyomtatásával Krász Kíra a régi és új társadalmi érintkezési formák keveredésére kíván rámutatni. A szalvéták különböző állatokra, növényekre, levelekre emlékeztetnek utalva az etikett kifejezésben rejlő humoros párhuzamra, valamint konkrét tanulságok, kritikai következtetések nélkül az egykori társadalmi szabályrendszerek és társas normák felülvizsgálatával új, szabadabb vizuális nyelvet hoz létre, amely egyaránt képes szólni a múlt és a jelen kihívásairól.

Ákos Levente munkái a múlt és jelen viszonyának egy merőben eltérő nézőpontját jelenítik meg. A Folyamatban című installáció a kísérletezés folyamatának egy, a fotográfia hajnalára visszanyúló fejezetét ragadja meg. Az évtizedek óta érintetlen ezüst-zselatinos fotópapírokból készült installáció a fotográfia technikai és esztétikai lehetőségeinek feltárására vállalkozik, miközben az alkotás lezáratlanságát és folyamatban lévő természetét hangsúlyozza, valamint a fotográfia médiumának fizikai tartóssága kerül a középpontba. Ez a „tartósság”, pontosabban időtállóság lehetőséget kínál a művészi „újrahasznosításra”: a fel nem használt és elfeledett, régi akár penészes nyersanyagok az alkotói folyamat részeként új értelmet nyernek. A különböző előhívási fázisokban lévő fotópapírok új megvilágításba helyezik az analóg fotográfia kísérleti aspektusait, összekapcsolva a múltat a jövő lehetőségeivel. Továbbá hangsúlyozza azt is, hogy a kísérleti fotográfiák nem csupán technikai gyakorlatok, hanem egy kreatív kifejezésmód élő és változó eszközei. Ugyanakkor Ákos Levente munkái felvetnek még egy témát az analóg képalkotással járó ökológiai hatásokét.

Az analóg fotográfia, különösen a hagyományos celluloid hordozókon alapuló filmes fényképezés, az ezüstalapú fényérzékeny emulziók, az előhívó, fixír és egyéb kémiai oldatok jelentős környezeti terhelést jelentenek és tartós, nem lebomló szeméttel járnak. S habár az Orosz Fanni által alkalmazott cianotípiát a köztudatban egy fenntarthatóbb – legalábbis kevésbé környezetterhelő – fotográfiai eljárás, csupán arról van szó, hogy a hagyományos analóg eljárásokhoz képest alacsonyabb energiafelhasználással és minimális hulladéktermeléssel jár. A fenntarthatóság kérdésköréhez a kiállításban látható antotípiák ugyancsak kapcsolódnak. Az antotípia egy korai, természetközeli fotográfiai eljárás, amely növényekből kivont természetes pigmenteket használja képek létrehozására.

Bóka Krisztina Az ablakon a nyár nézett be című munkájában (Az idézet Fekete István: Tüskevár című kötetéből származik.) különböző lokális növényi alapú emulziókat készített többek között virágokból és bogyós gyümölcsökből. A Balaton Art Residency során készült kisméretű vászonképek montázsa a természetes anyagokkal való játék eredménye, amelyben a véletlen és a hiba a kreatív folyamat szerves részei. Az antotípia technika újraértelmezése révén Krisztina munkája bemutatja, hogy a kísérleti fotográfia hogyan marad releváns és dinamikus a kortárs művészeti diskurzusban.