Szabó Liza kiállítása egy tizenhét évvel ezelőtti párkapcsolati erőszak feldolgozási, megértési és elbeszélési kísérlete, a képek nyelvén. Kísérlet a saját test és lélek fölött elvesztett uralomnak, a tehetetlenségnek, a szabadság még ha rövid idejű, de totális elveszítése sokszor észrevehetetlen, rejtett hatásainak, nyomainak a rekonstrukciójára, felszínre hozására.
Balázs Zsolt 2018 óta dolgozik ezen a hosszú távú projektjén. Dokumentarista fotókon és archív anyagokon keresztül tárja fel a ciprióták közötti konfliktusokat és a múlt ok-okozati összefüggéseit, a nemzetek közötti megbékélésnek és a múlt lezárásának eszközét keresve.
Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül – indítja első önálló kiállításának bemutató szövegét a Példabeszédek könyvéből vett idézettel Varga Domonkos. Az 1998-ban született képző- és fotóművész a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és az Aalto University fotográfiai képzésén tanult, választott témái és a kapcsolódó irodalomban való olvasottsága ugyanakkor mélyen gyökerező és erős szociológiai érdeklődésről tanúskodnak.
A tárlaton cianotípiák, absztrakt kompozíciók, a Csizik által befejezett bútorok és totemoszlopok, valamint nagyapja befalazott famegmunkáló eszközei mutatják be az önismereti utazást és az elengedés folyamatát.
Az alkotó a lőszereket egy mátrai lőtéren találta még a rendszerváltás körül. Ezekkel állítja párhuzamba a Roncsolt lapok 22 képét, amelyeken a Széll Kálmán téren található Postapalota könyvtárának lövedékektől sérült könyveit mutatja be, mint a kultúra és a tudás testén ejtett sebeket. A két elem küzdelmében pedig a művész szerint a könyvek győzedelmeskednek.
Gyöngyösi Eszter kutatóként és szakíróként lett a Stúdió tagja, és ezzel a kiállítással debütált kurátori szerepben. Munkáját dicséri, hogy nem erőltetett rá semmit a tárlatra, hanem nagyon jó arányérzékkel megadta és beosztotta a teret a művészek számára, hogy bemutatkozhassanak.
A kiállítás Krász és alkotótársa, George Roast egymásra épülő munkáit mutatja be. Ezek eredete a 2020-as lezárások élménye. A pandémia okozta bezártság, a hazaköltözéssel és kettős állampolgársággal járó kihívások egyszerre formálták az alkotókat, és gyakoroltak hatást művészetükre.
Markó élete elmúlt három évét dolgozza fel a kiállítás keretein belül, és saját tapasztalatain keresztül keresi a választ ezekre az egyetemes kérdésekre, miközben egy új perspektívából kezdi szemlélni az őt körülvevő környezetet, saját testét, gyermeke fejlődését, kiutat találva ezzel egy fizikai és lelki (kettős) karanténból.
A munka és az állatok szeretete az az örökség, amely a tradicionális mezőgazdaság szép és (elsőre) kevésbé szép oldalát is megmutató fényképeken visszaköszön. Bányász felváltva forgatja a vasvillát és a fényképezőgépet, így szó szerint testközelből láttatja ezt a néha romantizált, néha démonizált világot.
Vadászi Zoltán aktuális, a Foton Galériában megrendezett kiállításának legfőbb motívuma a fekete tulipán, aminek tökéletes példányát évszázados kísérletek során sem sikerült előállítania a botanikusoknak. Vadászi CT-szkennelt és 3D-nyomtatott virága az orvosi technológia eszköztárával váltotta valóra azt, amit a természet nem tudott.
Szolga Hajnal Berlinben élő fotográfus a Foton Galériában megrendezett első magyarországi önálló kiállítása az elmúlt három év munkáit mutatja be.
Jankovszky György utólag színezett, átrajzolt képeivel és formabontó kísérleteivel a magyar avantgárd fotográfia jellegzetes alakjává vált. Képeiből a Foton Galériában rendeztek kiállítást.
A képek témái azok a minket körülvevő burkolatok, amikbe beleépítjük és beletapossuk azokat a mintákat, amelyeket majd a következő korok régészei analizálhatnak, ahogy azt ma teszik a megkövült leletekkel.
A Foton Galériában megrendezett tárlaton bemutatkozó Szekeres Laura Virág és Tóth Emese munkáinak közös metszéspontja a bezártsággal és az önmagunkkal való küzdelem. A két alkotó 2020-ban kezdte meg külhoni tanulmányaikat Marseille-ben és Hong Kongban, miközben az ebben az időszakban uralkodó pandémia teljesen leszűkítette a lehetőségeiket.
A Foton Galériában megrendezett tárlat címadó sorozata a fotográfus környezetét feldolgozó, közelmúltban elkezdett Melegágy – mely főként Bács-Kiskun megyei terepen született – dramatizált tájakkal mutatja meg az alkotó otthonához fűződő személyes, szentimentális, olykor ambivalens viszonyát.