,,Az Amazonasnak tovább kell élnie, és mindig helyet kell adnia őslakosainak” – beszámoló Sebastião Salgado Amazônia című kiállításáról

Sebastião Salgado brazil fotográfus 1944-ben született a brazíliai Minas Geraisban. Pályafutását 1973-ban kezdte Párizsban, ahol különféle ügynökségeknél, többek között a Magnum-nál dolgozott egészen 1994-ig, amikor feleségével, Lélia Wanick Salgadóval megalapították saját ügynökségüket, az Amazonas images-t. Salgado pályafutása során több mint 100 országban járt, hogy művészeti projektjein dolgozzon, fényképezett többek között a déli sarkkörön, ahol az ott élő pingvinpopulációt, és a jéghegyeket örökítette meg, de dokumentálta a brazíliai bányák és tengeri olajfúrótornyok életét is. A megrendítő erejű felvételek elkészítése megviselte a művészt, aki ezután az amazonasi esőerdők felé fordult. Ekkor telepedett le Brazíliában feleségével, hogy a helyi erdő helyreállításán dolgozzon. Bár a fotográfus ekkor már nem tervezett új fényképsorozatot készíteni, a természet közelében töltött évek alatt végül két nagy hatású munkával is előállt.

Ekkor készült el a brazil művész egyik legnagyobb hatású sorozata, az Amazônia. Az esőerdők világába vezető fényképeknek most a trieszti Salone degli Incanti ad otthont. A kiállításon több mint 200 fekete-fehér fénykép látható, amelyek az amazonasi esőerdő gazdag növényzetét, folyóit, hegyeit és lakóit mutatják be. A kiállítási térbe belépve a látogató egy sötét helyiségben találja magát. A térbe belógatva hatalmas tablókon a sorozat tájképei láthatóak, a közel három méter átmérőjű képek egyenként vannak megvilágítva, így képekkel tagolt sötét térben a látogató maga találhatja meg saját ösvényét, amelyen keresztül bejárhatja a teret, elmerülve az esőerdő világában.

– mondta Lélia Wanick Salgado, a fotográfus felesége, a kiállítás kurátora. A több szekcióra tagolt központi kiállítótér képei az amazonasi növényvilágra és természeti képződményekre fókuszálnak. Itt láthatóak azok a légi felvételek, amelyek a táj mellett lenyűgöző időjárási jelenségeket ábrázolnak. Az amazóniai esőerdő az egyetlen hely a világon, ahol a levegő páratartalom-rendszere nem az óceánok párolgásától függ. Ezen a területen a fák párologtatása tölti fel a légkört nedvességgel, ennek köszönhetőek a hirtelen kialakuló heves, de viszonylag kis területre koncentrálódó zivatarok. A különleges légköri hatások miatt sokszor eső idején is erős napfény világítja meg a tájat, Salgado ezeket a jelenségeket drámai erejű, monumentális képeken rögzíti, amelyek azokat a természetes textúrákat emelik ki, mint a felhők, vagy a növényzet mintázatai.

Ugyanez az alkotói szándék érhető tetten a kiállítás azon alkotásainál is, amelyek csak a növényvilágra, vagy az esőerdei vízfelületekre koncentrálnak. A fák, a vizek hullámai vagy a tornyosuló felhők textúrája a fekete-fehér felvételeken még nagyobb hangsúlyt kapnak, mivel az esőerdő színes kavalkádja helyett a formák, és a sötét-világos részletek kapnak hangsúlyt. A részben filmszerű, ugyanakkor a plein-air, vagyis a szabad ég alatti festészet képnyelvi megoldásait alkalmazó képek erős, azonnali benyomást keltenek, ám sok felfedezni valót is tartogatnak.

Salgado képei nemcsak az amazonasi hegyvonulatok, a Rio Negro folyó, vagy az esőerdei Zöld Pokol világába vezetik be a nézőt, hanem a helyi őslakosok életébe is. A központi kiállítótérben két körüljárható felépítmény található, amelyek az őslakosok ocasnak nevezett házait imitálják. Ezeknek a külső, illetve belső falain mintegy száz fénykép kapott helyet, ezek a csoportképek, életképek és portrék a bennszülöttek kultúrájába engednek betekintést. Ezek a hagyományos keretben és paszpartuban kiállított felvételek hasonló képi stílussal bírnak, mint a nagyméretű, függesztett tájképek, a néző tekintetét itt is az élénk kontraszt, illetve a formák, az ismétlődések és a textúrák játéka vezeti.

Salgado utazásai során számos különböző törzs életét fényképezte, miközben a törzsek egy-egy tagjáról hosszabb sorozatokat is készített. Az installatív házak belsejébe lépve ezekkel az alkotásokkal lehet találkozni. Az őslakos népek bemutatásának szentelt fényképek mellett itt láthatóak azok a rövid videóinterjúk, amelyek az őslakos népek néhány vezetőjével készültek. A kiállítás ezzel arra ad lehetőséget, hogy a helyi közösségek szempontjai is megjelenhessenek, például az Amazonas erdőinek védelméről, vagy a természetes élőhelyek megóvásának fontosságáról. Az esőerdők megóvásának kérdése a kiállítás más pontján szintén megjelenik, a központi tér falain, és az egyik oldalsó teremben is láthatóak olyan térképek és szövegek, amelyek az amazóniai esőerdők pusztulásáról szólnak. Ez a kiállítás része a művész és felesége által közösen életre hívott kezdeményezésnek, az Instituto Terra-nak, amely a természetes élőhelyek védelmére kíván figyelmet irányítani.

– olvasható a kiállítás egyik kísérő szövegén Sebastião Salgadótól. A kiállításnak így nemcsak művészi, hanem edukációs célja is van, de a legnagyobb hangsúlyt maguk a művek kapják. A kiállítás immerzív jellegét tovább fokozza az a különleges zenei aláfestés, amelyet a híres francia elektronikus zeneszerző, Jean-Michel Jarre komponált. A kifejezetten az Amazônia kiállításhoz készült, azonos című zenemű az esőerdő neszeiből, az állatok hangjaiból, a hegycsúcsokról lezúduló víz morajlásából, és az őslakosok énekeiből építkezik. A zenemű alapanyagául szolgáló hangkészletet a zeneszerző a genfi Néprajzi Múzeum hangarchívumából gyűjtötte össze.

Az elektronikus részletekkel gazdagított zene a kiállítás bevonó szándékát tovább erősíti, mivel a fényképek zenei kiegészítése szerves részévé válik a látogatói élménynek. Ez nemcsak a kiállítás fő terében van így, hanem az abból nyíló többi teremnél is, amelyekben kisfilmek, és Salgado munkájához kapcsolódó videók láthatóak. Az egyik teremben az esőerdei tájak képeit Heitor Villa-Lobos, brazil zeneszerző Erosão című szimfonikus költeményének hangja kíséri, a másik teremben őslakos nők és férfiak portréit vetítik, a háttérzenét Rodolfo Stroeter brazil zenész komponálta.

A kiállítás az Accademia di Fumetto di Trieste, a Civita Mostre e Musei és Trieszt város önkormányzatával együttműködésében jött létre a Salone degli Incanti-ban. A tárlat október 13-ig várja látogatóit.