„Nem alkotok semmit: csupán tanúja vagyok annak, amit látok” – Válogatás Sabine Weiss berlini kiállításának képeiből

A nagy pályatársak, Robert Doisneau, Willy Ronis és Brassaï mellett Sabine Weiss a francia humanista fotográfia egyik legfontosabb képviselője. A második világháború után virágzó mozgalom a munkásosztály utcai és mindennapi életének érzékeny ábrázolásáról ismert. A műfaj bizonyos értelemben a szociálisan érzékeny kortárs fotográfia előképének is tekinthető, mivel témájában, illetve azok ábrázolásában általában jelen van a képviseletiség gesztusa. Sabine Weiss 1924-ben született a svájci Saint-Gingolphban, közel a francia határhoz. Már egészen fiatalon érdeklődött a fotográfia iránt, és olyan neves alkotóktól tanulhatta a mesterséget, mint Paul Boissonnas, akinek genfi műtermében is dolgozott. A diákévek után Weiss Párizsban telepedett le, ahol Willy Maywald német divatfotográfus asszisztense volt. Miután feleségül ment Hugh Weiss amerikai festőhöz, 1950-től szabadúszó művészként dolgozott, majd 1952-ben csatlakozott a Rapho ügynökséghez. A fotográfus karrierje gyorsan ívelt felfelé, alkotásait többek között a The New York Times, a Life, a Newsweek, a Vogue, a Paris Match, és a Holiday című lapokban jelentek meg. Weissnek több mint 170 egyéni kiállítása volt, és fényképei mintegy 80 csoportos kiállításon szerepeltek, köztük Edward Steichen híres, The Family of Man című kiállításán a New York-i Museum of Modern Artban. Weiss közel hetven éven át dolgozott a nemzetközi sajtónak, de számos intézménynek és márkának is fényképezett. Az 1970-es évek végén Weiss művészi működésének jót tett, hogy a háború utáni humanista fotográfia egyre nagyobb figyelmet kapott. Ez a nemzetközi figyelem arra ösztönözte, hogy új, személyes, fekete-fehér műveket alkosson, amelyeket a magányra, a hitre és az élet elgondolkodtató pillanataira összpontosító vizuális nyelv jellemez. Az elmúlt tíz évben Sabine Weiss munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. A művészt 2016-ban és 2018-ban két kiállítással tisztelték meg a Jeu de Paume Château de Tours-ban és a párizsi Centre Pompidou-ban található Musée National d'Art Moderne-ben. 2020-ban Weiss nyerte el a Women In Motion fotográfiai díjat, amelyet 2021-ben az arles-i fotográfiai fesztiválon bemutatott retrospektív kiállítás követett. Sabine Weiss 97 éves korában, 2021. december 28-án hunyt el. Hagyatékát a lausanne-i Photo Elysée kezeli, amely mintegy 160.000 negatívot, 7.000 kontaktnyomatot, 46.000 diát és különféle dokumentációs anyagokat tartalmaz. Annak ellenére, hogy a 20. század egyik legkiemelkedőbb fotográfusa volt, Weiss ragaszkodott hozzá, hogy ő nem művész.

A hihetetlenül gazdag életműből most a németországi f³ - freiraum für fotografie mutat be válogatást. A Sabine Weiss. A Photographer’s Life című tárlat egy olyan fotográfusi pályát mutat be, amely középpontjában mindig az ember állt, akár riportról, divatfényképezésről, reklámról, portréról vagy éppen személyes munkákról van szó. A kiállítás képanyaga, amelyen a fotográfus haláláig dolgozott, erről az egész életen át tartó szenvedélyről ad számot.