Miben rejlik a fotográfia esszenciája? – Daido Moriyama retrospektív kiállítása a Photo Elyséeben

Közel hatvanéves pályafutása során egyszerre mutatta be és vonta kérdőre a világot, miközben a mai napig következetesen kérdőjelezi meg a japán társadalomról kialakult sztereotípiákat is. Radikális esztétikájával már a kezdetektől elutasította a dokumentarista fotográfia dogmatizáló jelenségeit, markánsan képviselve a médium demokratikus erejét. A kortárs japán fotográfia élő legendája, Daido Moriyama életműve egyik legteljesebb európai válogatása a Lausanne-i Photo Elysée retrospektív kiállításán tekinthető meg 2025. február 23-ig.

Daido Moriyama 1938-ban született Oszaka prefektúra Ikeda nevű városában, gyermekkorát és felnőtté válását pedig meghatározta a második világháború megalázó vereségéből újjászülető Japán társadalmának átalakulása. Az amerikai megszállás évei, a gazdaság és a politikai élet elképesztő sebességben lezajlott nyugati típusú átalakulása, a japán tradíciók és a nyugati kulturális hatások ütközése Moriyamát már a kezdetektől arra ösztönözte, hogy ezeket a jelenségeket a számára legdemokratikusabbnak tartott médium, a fotográfia segítségével rögzítse. Mindeközben a tömegmédiának, köztük főként magazinoknak dolgozó fotográfust olyan alkotók befolyásolták, mint az író Jack Kerouack, a képzőművész Andy Warhol, vagy az ugyancsak fotográfus William Klein.

Az 1960-as, 1970-es évekre kialakult Moriyama sajátos stílusa, melyet fényképei szemcsés és gyakorta életlen esztétikája határoz meg. Történt mindez abban az időszakban, amikor a népszerű és nagy példányszámú japán magazinok fotóillusztrációi szinte kizárólag a humanista fényképezés esztétikája és mondanivalója segítségével reprezentálták a kiemelt nemzeti témákat. Ám a domináns, európai gyökerű stílussal szemben Moriyama nyers képi világa számos rövid életű, de annál nagyobb hatású magazinban jutott érvényre, köztük az egyik legfontosabb a Provoke volt, amely cáfolata volt mindannak, amit az európai stílusú fotóriport képviselt akkoriban. A mindössze három számot megélt magazin kulturális hatásai a Nyugat ingerküszöbét is jócskán elérte, miközben Japánt segítette felhelyezni a progresszív fotográfia világtérképére.

Míg Moriyama széles körben elsősorban a rontás esztétikáját gyakorta felmutató kontrasztos, fekete-fehér képeiről ismert, a Photo Elysée kiállításán azok a színes fotográfiái is megjelennek, melyeket személyes esszéknek szánt, vagy olyan magazinokkal együtt dolgozva készített az 1970-es, 1980-as évek során, mint a Camera Mainichi, az Asahi Camera, vagy az Asahi Journal. Ám nem maradnak el azok az anyagok sem, amelyek a tömegmédia – a nyomtatott sajtó és a televízió – hírképeinek és reklámjainak a reprodukálásával, valamint új kontextusba helyezésével tartanak tükröt a mindenkori társadalmaknak. A kiállítás a jelenbe érkezve Moriyama folyamatosan formálódó kísérleteinek egyik legfontosabb platformja, a Record magazin teljes áttekintésére törekszik. A többször újraindított lap a mai napig 57 számot élt meg, s minden egyes kiadás a világ egy adott városára fókuszálva mutatják be az alkotó publikus terek iránti érdeklődését, valamint az utcai fényképezés moriyamai gyakorlatát. A Photo Elysée Daido Moriyama – A Retrospective című tárlata most a látogató számára teszi fel azt a kérdést, amit a japán fotográfus munkássága során önmagának is nemegyszer szegezett: vajon miben rejlik a fotográfia esszenciája?

„A fényképek az örök világ – a mindennapi élet – darabjai, valamint a fény és az idő foszlányai. Emellett az emberekről és történelmükről szóló megérzések, inspirációk, feljegyzések és emlékek töredékei is. Egy másik nyelvet és világot tárnak fel, amely a valóság objektiválásával válik láthatóvá és érthetővé a fényképezőgépek segítségével. Megmutatják nekünk a szépséget és a gyengédséget, valamint néha a csúfságot és a kegyetlenséget – nem válaszként, hanem mindig új kérdésként. Úgy hiszem, a fényképek egy hiányos kirakós darabjai, ezért szenteltem és szentelem magam a fényképezésnek.”