Egy padláson bukkantak rá a ma ismert legelső holdfotóra

John William Draper eredetileg orvosként és vegyészprofesszorként dolgozott, 1839-ben kezdte meg munkáját a New York Universityn, majd 1841-ben ő volt az egyik alapítója az egyetem orvosi iskolájának is, amelynek aztán 1850-ben elnöke lett. A tudományos és orvosi eredményein felül Draper ma leginkább a fotográfia terén végzett úttörő munkájáról ismert. Az Egyesült Államokban készült egyik első portréképet Draper készítette húgáról, Dorothy Catherine Draperről, feltehetően 1840 körül. A tudós ebben az időszakban már az égbolt fényképezésével is kísérletezett, célja az volt, hogy éles felvételen tudja megörökíteni a Holdat.

Draper kísérletei hamar sikerre vezettek, néhány hónapnyi munka után, 1840-ben elkészítette első dagerrotípiáját, amelyen egyértelműen kirajzolódott a Hold sziluettje, és nagyobb kráterei. A felvételt az egyetem obszervatóriumából készítette, körülbelül 30 perces expozíciós idővel. A sikeres kísérlethez elengedhetetlen volt a hosszú expozíciós idő, ugyanakkor ennyi idő alatt a Hold elmozdul, ahogy az égitest a pályáján halad, ez az oka annak, hogy a felvétel nem teljesen tiszta és éles.

A dagerrotípia későbbi sorsáról keveset tudni, mivel több mint száz évig nem készült semmilyen feljegyzés vagy nyilvántartás, amelyben szerepelt volna. Az első fennmaradt felvételre végül 1961-ben bukkantak rá a New York University Heights-i campusán található Gould Memorial Library padlásán. A megtaláló Lyle Borst professzor, az egyetem Fizika Tanszékének akkori elnöke volt, aki John W. Draperhez és szintén az egyetemen dolgozó fiához, Henryhez kapcsolódó anyagokat gyűjtött, ráakadt ezekre a felvételekre.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Mizser Attilának (Magyar Csillagászati Egyesület) és a Smithsonian Astrophysical Observatory (SAO) munkatársának, Fűrész Gábornak a segítségét és a kimerítő, tényekkel alátámasztott magyarázatát, melyet még évekkel korábban készített nekünk. Bízom benne, hogy minden kétkedőnek segíteni tudunk az itt látható animált GIF-fel és az alább olvasható szövegmagyarázattal.

A kételkedőket remélem meggyőzi a mellékelt animált gif. Teljesen egyértelmű, hogy a fotó a Holdat ábrázolja, csak ugye támpont nélkül eléggé nehéz kivenni a részleteket. Ezzel a kis GIF-ecskével remélem sikerül némi támpontot adni és hogy ez eléggé könnyűvé teszi az azonosítást.

Az egész 15 perc webkeresgélés és kis Photoshop eredménye. Elismerem, nem tökéletes, de azt hiszem, a célnak megfelel. Így készült:

- először is ellenőriztem, hogy a fotóhoz megadott dátumban milyen volt a holdfázis, es valóban, az helyesnek tűnt: utolsó negyed előtt egy kicsivel.
- ezután alaposan megnéztem a kérdéses fotót: ha vannak rajta kráterek, akkor azok elkülöníthetőek az égési(?) foltoktól. Utóbbiak ugyanis teljesen körszimmetrikusak, a kráterek viszont egyértelműen mutatják a megvilágítás irányát. Miután ezt felvillanni láttam pár folt esetében elkezdtem egyéb nyomokat keresni. Az utolsó negyednél a Mare Imbrium-ot övező Appeninek egy eléggé feltűnő es "egyenes" alakzatnak kell lennie. És ez mintha látszana is a foton! Ugyanis a sok kör alakú sérüléstől ez elüt.
- eztán kerestem az interneten egy hasonló fázisú fotót, es azzal összevetve mar eléggé biztos voltam benne, hogy amit látni vélek, az valós.
- ekkor jött a Photoshop, kis fényességszint állítás a Draper-féle fotón, majd az internetes kép hasonló méretre állítása és forgatása következett, majd pedig ezek egymásra helyezése és egy kis "blinkelés".
- innen már csak egy animált gif mentése az utolsó lépés. Egyértelműen azonosítható a Plato, a Werner és az Aliacensis párosa is nagyon feltűnő, és még sorolhatnánk.

Üdvözlettel,
Gabor Furesz
Smithsonian Astrophysical Observatory
60 Garden Street MS09; Cambridge, MA, 02138
www.cfa.harvard.edu/~gfuresz