„Nincs filozófiám, fényképezőgépem van” – Saul Leiter képeit Spanyolországban mutatták be

Saul Leiter költői tájképei a Sala Artegunea falain egy befejezetlen világ képzeletét idézték meg. Leiter nem a döntő, hanem az átmeneti pillanatok művésze, vizuális költészete színes és változatos, melyben a fotográfia és a festészet szorosan összefonódik. A kiállításon több mint 200 eredeti fénykép volt látható, köztük fekete-fehérek és színesek, valamint negyven festmény. Ezenkívül megtekinthetők voltak vetített színes képek, valamint Leiter személyes tárgyai, például dokumentumok, folyóiratok, jegyzetfüzetek és fényképezőgépek is.

„A kiállítás elrendezése egy végtelen tájat idéz, amely Leiter festői mozdulatainak nyomát követi, egy olyan világot tárva elénk, ahol nincsenek határok vagy horizontok. Leiter univerzuma folyamatosan tágul és fejlődik, ám ezt az áramlást időnként kisebb kompozíciók, »pillanatnyi« jelenetek törik meg, amelyek a fotográfiai idő sajátos ritmusát közvetítik. Az időbeliség ezen kibontakozása vezeti végig a látogatókat a tárlaton, amelynek központi része Leiter hálószobája – az a hely, ahol az In My Room című sorozat született. Az In My Room a kiállítás középpontja, Leiter munkásságának esszenciája. Ez az egyetlen sorozat, amely címével is kitüntetett, és egyfajta intim központja Leiter életművének, ahol a végtelen kiterjedés egy szűkebb, személyes térré redukálódik. Ebben a térben a szabadság korlátlan és teljesen a művészé. A látogatók itt negyven, kis méretű fekete-fehér alkotást fedezhetnek fel, amelyeket később Leiter átfestett, eltüntetve az arcokat és a testeket, ezzel új jelentésekkel ruházva fel őket.” – mondta a kurátor, Anne Morin, a diChroma photography igazgatója.

Saul Leiter Pittsburghben született egy zsidó család gyermekeként. Saul már korán szembekerült a családi elvárásokkal, ugyanis az apai örökség rabbi pályára szánta őt. Saulnak meg kellett küzdenie ezzel a hagyománnyal, ami jelentős hatást gyakorolt rá, és később megjelent munkáiban is.

Leiter 1946-ban, 23 évesen költözött New Yorkba, hogy elszakadjon a családi nyomástól, és új életet kezdjen. Az anyagi nehézségek nem tántorították el, inkább olyan életmódot választott, hogy távol tartsa magát bármiféle művészeti vagy politikai közösségtől. Ha mégis egy csoporthoz kellene kötni, a Beat-generáció szabadságvágyával lehetne azonosítani, hiszen egész életében független művész maradt, aki egy töredezett világ darabjait igyekezett összerakni. Az 1950-es évek elején Leiter munkája Edward Steichen, a MoMA kurátorának figyelmét is felkeltette, aki beválogatta fotóit a múzeum kiállításaira. Leiter már akkor színes fotográfiákat készített, ami előrevetítette a későbbi évtizedekre jellemző, gazdag színvilágú stílusát.

Divatfotográfusként is ismertté vált, dolgozott többek között a Harper's Bazaarnak, az Elle-nek és a Vogue-nak, de a divatvilágtól később visszavonult, mondván, soha nem érezte magát otthonosan benne. Munkásságának elismerése később, az 1990-es években indult be igazán. Egy 1992-ben megrendezett kiállítás, amely a New York School fotográfusait mutatta be, újra előtérbe helyezte Leiter nevét. Howard Greenberg ekkor fedezte fel őt, és segítette visszatérni a fotóművészeti közegbe. Leiter késői nemzetközi elismerése akkor teljesedett ki, amikor a Steidl kiadó 2006-ban megjelentette első monográfiáját, ezzel munkássága végre megkapta a megérdemelt figyelmet. 2013-ban bekövetkezett halálakor már egyre növekvő hírnév övezte.

„Nincs filozófiám, fényképezőgépem van” – Saul Leiter képeit Spanyolországban mutatták be

Következő

A királyi családtól az Ajax-legendákig: Paul Huf százéves öröksége

„A tudomány fikció, sci-fit készíteni teljesen haszontalan” – válogatás a párizsi MEP kiállításának képeiből

Albert Watson: No Idle View – Egy ikonikus karrier retrospektív tárlata

„Nem foglalkozom azzal, hogy más fotográfusok mit csinálnak” – Bruce Weber képei Prágában láthatók

Annie Leibovitz elkészítette a spanyol királyi család portréját