„Mindenki tud egy jó fotót készíteni” – Elárverezték Dorothy Bohm (1924–2023) gyűjteményét
24 • 11 • 20Princz Zsófia
Az 1924-ben született Dorothy Bohm a brit fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek pályafutását az emberi tapasztalat lényegének megragadásában tanúsított kifinomult érzéke és a fotográfia iránti rendíthetetlen elkötelezettsége határozta meg. Korai éveit Kelet-Poroszországban töltötte, ahol egy tehetős családban nőtt fel. A politikai feszültségek fokozódásával azonban élete drasztikus fordulatot vett, és elindította azon az úton, amely Angliába és egy figyelemre méltó fotográfusi karrierhez vezetett.
A család 1932-ben Memelbe költözött a biztonság reményében, de 1939-ben, amikor a náci erők bevonultak a városba, szülei nehéz döntést hoztak, és Dorothyt Angliába küldték. Édesapja búcsúajándékként átadta neki Leica fényképezőgépét, mondván: „Ez talán hasznos lehet számodra”. Az akkor mindössze 15 éves lány egyedül találta magát egy idegen országban, ahol gyorsan bizonyította kitartását: egy éven belül elvégezte tanulmányait egy sussexi iskolában. A vizuális történetmesélés iránti erős érdeklődésével Manchesterbe költözött, ahol két év alatt végezte el a négyéves fotográfiai egyetemei képzést, ezzel megalapozta több mint 70 évig tartó karrierjét.
Miután feleségül ment a szintén menekült, lengyel származású Louis Bohmhoz, Dorothy 1946-ban, mindössze 21 éves korában megnyitotta a Studio Alexander-t a manchesteri Market Street-en. Itt végzett korai munkája szilárd alapokat biztosított a műtermi portréfotózás terén, és hamarosan anyagi függetlenségre tett szert, sőt, még férjét is támogatta doktori tanulmányai során. Az 1940-es évek végén a svájci Ascona művésztelepén tett látogatása volt az, ami meghozta számára az áttörést a műtermen kívüli fotózásban.
A következő évtizedekben Bohm a humanista fotográfia egyik vezető alakjává vált. A háború utáni időszakból származó fekete-fehér fotográfiái a mindennapi élet intim, érzékeny látásmódját tükrözik, és gyakran Cartier-Bresson és Doisneau munkásságához hasonlítják, noha azt állítja, hogy ő akkoriban nem ismerte műveiket. Az utazás is alkotói fejlődésének szerves részévé vált, mivel férjét kísérve számos európai és más távoli helyre is eljutott, mindig megörökítette azokat az embereket és helyeket, amelyek megérintették.
A legfontosabb dolog egy fotográfus számára, hogy következetesen jó fotókat készítsen....Mindenki tud egy jó fotót készíteni – de a következetes fotózás a probléma.
0103
Fotó: © Dorothy Bohm: Approach To The Castle, Lisbon, 1963
Első egyéni kiállítása, a People at Peace 1969-ben nyílt meg a londoni Institute of Contemporary Arts-ban. A következő évben megjelent első könyve, az A World Observed, amely kiállítások és kiadványok hosszú sorának kezdetét jelentette. 1971-re Bohm a brit fotográfiai színtér központi figurájává vált. Fontos szerepet játszott a londoni The Photographers’ Gallery megalapításában – ez volt az Egyesült Királyság első, kizárólag a fotográfiának szentelt független galériája –, ahol 15 éven át igazgatóhelyettesként tevékenykedett. Számos feltörekvő tehetséget, köztük Fay Godwint, Markéta Luskačovát és Martin Parrt támogatott és mentorált. Hatása túlmutatott a mentoráláson: jelentős magángyűjteményt épített ki, gyakran kezdő fotográfusoktól vásárolva munkákat.
Az 1980-as években Bohm művészi útja új irányt vett. Egy New York-i látogatása során találkozott André Kertésszel, amin felbuzdulva kezdett el kísérletezni a színes fotográfiával és a Polaroid technikával. 1984-ben teljesen elhagyta a fekete-fehér fotográfiát, és egy új szakaszba lépett, amelyet élénk színek, festői kompozíciók és egy absztraktabb stílus jellemez.
Az 1990-es évekre Bohmot már a brit fotográfia nagyasszonyaként ünnepelték, munkái rangos köz- és magángyűjteményekben kaptak helyet. 2009-ben a brit Királyi Fotográfiai Társaság tiszteletbeli tagjává választották. Bár 2017-ben felhagyott a fényképezéssel, a fotográfia iránti szenvedélye töretlen maradt. Bohm továbbra is aktívan részt vett a fotószakmai életben, és fotográfusok új generációit inspirálta.
Számos neves 20. századi fotográfus – köztük Berenice Abbott, André Kertész, Manuel Álvarez Bravo, Lee Miller – vált Dorothy közeli barátjává; munkáik az október 31-én a Lyon & Turnbull által szervezett árverésen is helyet kaptak. Bohm saját munkái is kalapács alá kerülnek a 2024-ben és 2025 eleji több alkalommal megrendezésre kerülő aukció során, köztük az 1950-es évek és az 1980-as évek eleje között készült fekete-fehér fotográfiák, valamint az 1980-as és 90-es évekből származó színes munkái is. A fotográfiák mellett Bohm hampsteadi otthonának darabjai is szerepeltek a válogatásban: modern brit művészeti alkotások, 18. századi bútorok, valamint ázsiai és iszlám műtárgyak, melyek otthonát díszítették egészen 2023-ban bekövetkezett haláláig.
Bohm munkásságára reflektálva egyszer azt mondta:
„A fényképezés kielégíti azt a mélységes igényemet, hogy megállítsam a dolgok eltűnését. A fotográfiában megpróbáltam rendet teremteni a káoszból, állandóságot találni a változásban, és szépséget a legvalószínűtlenebb helyeken.”
Dorothy Bohm gyűjteményének árverésre került képei ezen a linken tekinthetők meg.
