Richard Misrach tájfotói – „Bármiről is szóljon egy fénykép, mindig az időről szól”
24 • 12 • 17Baki László
Az 1949-ben született Richard Misrach öt évtizede meghatározó alakja az amerikai tájfotografálásnak. Misrach a világ vezető múzeumaiban állított ki, például a washingtoni National Gallery of Artban, a chicagói Art Institute-ban és a párizsi Centre Pompidou-ban. Több mint 25 monográfia született műveiről, amelyek között olyan kiadványok találhatók, mint a Crimes and Splendors: The Desert Cantos of Richard Misrach (1996) vagy az On the Beach (2007). Misrach munkássága példaértékű abban, hogyan lehet a művészetet az aktuális társadalmi, politikai és környezeti kérdések feltárásának eszközévé tenni.
Misrach legutóbbi projektjei jelentős elmozdulást jelentenek korábbi munkáihoz képest. Az egyik sorozatában a digitális képalkotás és nyomtatás legújabb technológiai fejlesztéseit használta, a negatívot önálló alkotásként helyezve előtérbe, és digitálisan elképesztő részletességű és színskálájú képeket hozott létre. Egy másik projektjében erőteljes narratívát épített a Katrina hurrikán utáni graffiti képekből, amelyeket egy 4 megapixeles zsebkamerával készített. 2012 őszén Kate Orff tájépítésszel együttműködve indította el Petrochemical America című könyvét és kiállítását, amely az olajfüggőség egészségügyi és környezeti problémáit tárgyalja. A Border Cantos című kiállítása és könyve (2016) Guillermo Galindo kísérleti zeneszerzővel közösen készült. A projekt az amerikai-mexikói határ összetett kérdéseit vizsgálta Misrach tájfotóin és migránsok által hátrahagyott tárgyakon keresztül, amelyeket Galindo kísérteties hangszerei, hanginstallációi és partitúrái egészítettek ki.
Richard Misrach On the Beach című fotósorozatában az ember és a természet közötti kapcsolatokat vizsgálja, amelyet főként a Hawaii partjainál készített madártávlati nézőpontból. A sorozat az emberi kicsinységet és kiszolgáltatottságot hangsúlyozza a hatalmas természeti erők színterein. A képek gyakran egyetlen apró embert ábrázolnak a végtelen óceán vagy hatalmas homokos strandok kontextusában, kihangsúlyozva az egyéni izolációt és törékenységet. A művek a megszokottól nagyobb méretben kerülnek kiállításra, hogy a nézőt a képek részleteinek és a tengeri tájak mélységének átgondolására késztessék.
A sorozatot a 2001. szeptember 11-i események inspirálták – Misrach saját megdöbbenését és az emberi sebezhetőség élményét próbálta vizuálisan kifejezni. A képek dinamikusan játszanak a szépség és a melankólia kettősségével, ami Misrach hitvallása szerint egy erős eszköze a nehéz témák megközelítésének. A nagyméretű képek egy 35mm-es kamerával készültek és a fotográfus bevallása szerint néha digitálisan is módosított a fotókon, ilyenkor embereket tüntetett el a képekről. Az On the Beach sorozatcímet az 1957-ben megjelent Nevil Shout posztapokaliptikus, nukleáris katasztrófáról szóló regénye ihlette. A projekt négy évig tartott, az utolsó kép 2005-ben készült el, majd 2007-ben az Aperture gondozásában egy 80 oldalas fotóalbum is megjelent. Misrach a sorozatot 2011-ben újrakezdte On the Beach 2.0 címmel.
A 2024-es International Photography Hall of Fame (IPHF) díjátadóját november 1-jén tartották St. Louisban, Missouri államban, ahol öt új tagot díjaztak a fotográfia területén elért kimagasló teljesítményeikért, köztük Richard Misrachot is.