Valóban Frida Kahlo hangját őrzi a mexikói Nemzeti Hangkönyvtár?
24 • 12 • 25Baki László
2019-ben a mexikói Nemzeti Hangkönyvtár egy régi rádióműsorból származó hangfelvételt hozott nyilvánosságra, amelyről feltételezik, hogy Frida Kahlo hangját örökítette meg. A spanyol nyelvű felvételen egy női hang Diego Rivera külsejét és jellemét írja le, az 1950-es évek elején készült az El Bachiller című rádióműsor számára, amely híres mexikói írókat és művészeket mutatott be; valószínűleg 1953-ban vagy 1954-ben vették fel, ám csak Frida Kahlo halála után, 1955-ben sugározták először. A mexikói hatóságok szerint a felvétel lehet az egyetlen fennmaradt hanganyag Kahlo hangjáról, aki maga soha nem hagyott hátra hivatalos hangfelvételt.
A felvétel hitelességének kérdése azonban megosztja a szakértőket és a művész családját. Frida Kahlo rokonsága és barátai, valamint néhány szakértő, akik jól ismerték Kahlo hangját, kétségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy valóban az ő hangját hallhatjuk-e a felvételen. Kahlo egyik unokahúga, Mara de Anda Romeo, például azt állította, hogy a hang túl lágy és édes ahhoz, hogy az energikus és szenvedélyes Kahlóhoz tartozzon. Egy mexikói színésznő, Amparo Garrido pedig azt állította, hogy valójában az ő hangja szerepel a felvételen, míg más szakértők szerint a hang megegyezik Giséle Freund fotográfus leírásával Kahlo hangjáról: „dallamos és meleg, amely olvasás közben kiszárad.” Ezt külön is kiemelte a mexikói kormány a felfedezésről hírt adó sajtóközleményében.
Továbbá, azok, akik Fridával szoros kapcsolatban álltak, úgy vélik, hogy nem áll rendelkezésre olyan megbízható referencia, amely alapján hitelt érdemlően meg lehetne állapítani a hang valódiságát. A vita hátterében az áll, hogy Frida Kahlo életének számos aspektusa mára legendává vált, és a hangjának felfedezése tovább növelné a művész kultuszát. Amennyiben a felvétel valóban Kahlótól származik, az egy újabb személyes dimenziót adhatna az életművéhez és művészetéhez. Ugyanakkor, mivel a rendelkezésre álló dokumentáció és a közvetlen beszámolók korlátozottak, a kérdés azóta is nyitott maradt, és az eset kapcsán – a Nemzeti Hangkönyvtár közleménye szerint – további kutatásokra van szükség a végleges megállapításhoz.
„Ahogyan azt vártuk, ez a történelmi dokumentum komoly vitát generált, amely magához a nyomozáshoz is hozzájárul. (...) Az összes megszerzett adat része lesz annak az információnak, amely egy interdiszciplináris csoport létrehozására szolgál majd, amely mélyebben és tudományos módszerekkel elemzi ezt a hanganyagot.”
A 2019. június 12-én bejelentett vizsgálat eredménye a mai napig nem nyilvános, így a címben feltett kérdés továbbra is megválaszolatlan.
A másfél perces felvételen hallható szöveg magyar leirata:
„Ázsiai fejjel, amelyből sötét haj nő, olyan vékony és finom, hogy mintha lebegne a levegőben, óriási, hatalmas gyermek, barátságos arccal és szomorú tekintettel. Magas, sötét, rendkívül intelligens és nagy szemei ritkán maradnak nyugton. Szinte kilógnak a szemgödrökből, mert szemhéjuk megduzzadt és kidülledt - mint a varangyoké. Ezek lehetővé teszik, hogy tekintete sokkal szélesebb látómezőt fogjon be, mintha kifejezetten a nagy terek és a tömegek festőjének készültek volna. És nagyon ritkán tűnik el az ironikus és gyengéd mosoly buddhista szájáról, húsos ajkáról, képének virágáról. Meztelenül látva őt, az embernek rögtön egy hátsó lábain álló fiatal béka jut eszébe. Gyermeki válla keskeny és kerek, csodálatos kezekben végződik, amelyek kicsik és finoman megrajzoltak, érzékenyek és lágyak, akárcsak az egész világegyetemmel kommunikáló antennák. Megdöbbentő, hogy ezek a kezek ennyi mindent megfestettek, és még mindig fáradhatatlanul dolgoznak. Alakja egy szeretetreméltó szörnyeteg, akit a nagymama, az Ősi Tanácsadó, a lényegi és örök anyag, a nő mind közül mindig is a karjában akart tartani, mint egy újszülöttet.”
