Több mint százéves fénykép alapján rekonstruáltak egy ősi domborművet
24 • 12 • 27Szabó Benedek
A japán Ritsumeikan Egyetem kutatói kifejlesztettek egy olyan eljárást, amely képes egy hagyományos fénykép alapján egy 3D-s, térbeli digitális rekonstrukciót készíteni. A tudósok most arra vállalkoztak, hogy egy 1800-as évek végén készült fénykép, és egy nemrég kifejlesztett mesterséges intelligencia segítségével rekonstruáljanak egy domborművet. Az eltemetett alkotást az Indonéziában található Borobudur templomban őrzik, amely az UNESCO világörökség része, és a világ legnagyobb buddhista templomegyüttese. Emiatt a rekonstrukció egyetlen módja az lehetett, hogy egy fénykép alapján modellezik a ma már hozzáférhetetlen alkotást.
A csapat számára egy 134 évvel ezelőtt készült fénykép állt rendelkezésre, amely akkor készült a domborműről, amikor az azt őrző templomnál építési munkálatok zajlottak. Később a dombormű visszakerült a templom belsejébe, így csak ez a fényképes dokumentáció őrzi az ősi alkotás látványát. A rekonstrukciós kutatást végző japán egyetem professzora elmondta, hogy már korábban is javasolták a 3D-s rekonstrukciós módszerek alkalmazását, amelyek fényképek alapján képesek monokuláris mélységbecslést végezni, ám ezek korábban nem voltak elég pontosak. A régebbi algoritmusok, bár 95%-os rekonstrukciós pontosságot értek el, a finomabb részleteket, mint például a domborművek apróbb díszítéseit, nem tudták rögzíteni.
0103
Satoshi Tanaka professzor azt is elmondta, hogy a nemrég kifejlesztett módszer úgy ér el pontosabb mélységbecslést, hogy az élekre koncentrál, amelyen egy újfajta algoritmus is közreműködik. A technológiával könnyebbé válik a lágy élek detektálása, ezzel pedig a mélységbecslés is, amelyek együttesen növelik a 3D-s rekonstrukció pontosságát.
A korábban alkalmazott bináris mérésekkel szemben az új eljárás a fényképen megjelenő dombormű élei mentén a görbületi változásokat is rögzíti. Ezzel a tudósok képesek arra, hogy a dombormű lágy éleinek térképét, és egy mélységtérképet egyszerre nyerjenek ki. A két térkép közötti különbségek összevetésével részletesebb mélységmeghatározást érhetnek el, ami nagyban növeli a domborműről alkotott modell részletgazdagságát.
Ez az eljárás nemcsak a most vizsgált fénykép esetében alkalmazható. A tudósok úgy gondolják: ha egy ilyen régi felvétel segítségével is sikerült részletes modellt alkotniuk, akkor a későbbiekben még több, napjainkra már hozzáférhetetlen szobrot, domborművet vagy használati tárgyat tudnak majd rekonstruálni. Ez az újítás nemcsak egy új régészeti vizsgálati módszert teremthet meg, hanem az archív fényképek kutatói alkalmazásának is nagyobb teret adhat.
