A fotótörténet elsői – A víz alatti fényképezés úttörője, Louis Boutan
24 • 12 • 28Szabó Benedek
Louis Boutan francia professzor, zoológus és biológus a tudományos élet területén is eredményes volt, de igazi áttörést a fotográfiában ért el. Boutan az elsők között volt, akiknek sikerült víz alatti fényképfelvételt készíteni. A tudós célja az volt, hogy az általa tanulmányozott puhatestűeket természetes környezetükben örökítse meg, hogy könnyebben tudja tanulmányozni őket. Később Boutan azért szeretett volna víz alatti felvételeket készíteni, hogy a széles közönség előtt is megismertesse a víz alatti tájak különleges látványát. Számos kísérletezés és fejlesztés után 1898-ban egy könyvében adta közre eredményeit.
Louis Boutan 1859. március 6-án született Franciaországban, és már gyermekkorában érdeklődött az állat- és növényvilág iránt, így biológiát és természetrajzot tanult a párizsi Sorbonne-on, ahol 20 éves korában laboráns lett. Ebben az időszakban Franciaország a legtöbb tengeri kutatóállomással és laboratóriummal rendelkező országok közé tartozott, ám a legtöbb laboratóriumban csak márciustól októberig lehetett dolgozni. Boutan egy kutató barátja, Lacaze-Duthiers meghívására 1886-ban ellátogatott az egyik kutatóállomásra. Ebben az időszakban a tudós számára egyre fontosabbá vált, hogy képes legyen megörökíteni mindazt, amivel víz alatti kutatásai során találkozott, hogy bármikor vizsgálhassa a mélység élővilágát.
0103
Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893
Louis Boutan 1859. március 6-án született Franciaországban, és már gyermekkorában érdeklődött az állat- és növényvilág iránt, így biológiát és természetrajzot tanult a párizsi Sorbonne-on, ahol 20 éves korában laboráns lett. Ebben az időszakban Franciaország a legtöbb tengeri kutatóállomással és laboratóriummal rendelkező országok közé tartozott, ám a legtöbb laboratóriumban csak márciustól októberig lehetett dolgozni. Boutan egy kutató barátja, Lacaze-Duthiers meghívására 1886-ban ellátogatott az egyik kutatóállomásra. Ebben az időszakban a tudós számára egyre fontosabbá vált, hogy képes legyen megörökíteni mindazt, amivel víz alatti kutatásai során találkozott, hogy bármikor vizsgálhassa a mélység élővilágát.
0103
Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893
0103
Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893
A fejlesztés ellenére a készülék még mindig nem volt alkalmas 10 méternél mélyebben felvételt készíteni, mivel ilyen mélységbe jóval kevesebb fény hatol le, mint a felszín közelébe. Ezt hosszabb expozíciós idővel sem lehetett korrigálni, így a csapat Boutan vezetésével úgy döntött, hogy mesterséges megvilágítást fognak alkalmazni. A víz alatti megvilágítást igen nehéz volt megoldani, mivel a korban általában meggyújtott magnéziumport használtak vakuként. Vízálló magnéziumvakuk nem léteztek, így Boutan egy barátja segítségével fénykörtéket készített. Ezeket az üvegből készült körtéket oxigénnel töltötték fel, és egy magnéziumcsíkot helyeztek a belsejükbe, amelyet elektromos szikra lobbantott fel. A módszer azonban nem volt elég hatékony, mivel a fellobbanás során keletkező füst lerakódott a körte belsejében. Ezek helyett villanófény-körtéket készítettek, amelyek úgy működtek, hogy az üvegkörték belsejében magnéziumport fújtak egy spirituszégő lángjába. Ennél a módszernél kevesebb korom és por keletkezett, így képes volt elegendő fényt biztosítani a felvételek elkészítéséhez.
0103
Fotó: Louis Boutan: Víz alatti fényképek, Banyuls-sur-Mer, c. 1893
További kísérletek és fényképezés után elegendő képanyag gyűlt össze ahhoz, hogy 1898-ban Boutan egy könyvet adhasson ki azokból. A La Photographie Sous-Marine című kötet számos felvétellel illusztrálva mutatta be a víz alatti fényképezésben elért eredményeit, így egy olyan világba engedett betekintést, amely azelőtt csak ritkán volt látható. Ebben az időszakban azonban már mások is kísérleteztek víz alatti fényképezéssel, sőt pár évtizeddel korábban, 1856-ban William Thomson nedves kollódiumos üveglemezes fényképezőgépet használt víz alatti felvételei készítéséhez, és bár az első képeken nem látszott sok minden, mégis lenyűgöző teljesítménynek számított. Thomson fényképei később megsemmisültek, így a fotótörténet Louis Boutant nevezi meg a legelső víz alatti fotográfia készítőjeként.
Fényképezés a tenger mélyében
(Vasárnapi Újság, 1901. július 21.)
A tenger mélye jóformán ismeretlenebb előttünk, mint a szárazföld belseje. Búvárok alig hatolhatnak egy pár öl mélységnél lejjebb: nem is bírnak sokáig lenn maradni, a mellett a nap fénye tudvalevőleg nagyon csekély mélysége hatol be, úgy hogy csónakokból a tengernek csak a felületét lehet megvizsgálni.
Bármily sokat írtak is ennélfogva mindeddig a tenger csodáiról, egészen világos, hogy azoknak legnagyobb részét még ezután kell felfedeznünk, s e czélra csak egyetlen mód van: az ugyanis, ha a tenger mélyében is lehetséges lesz fényképeket készítetni. S ezt a nevezetes és nagyfontosságú felfedezést tette meg közelebb egy ifjú franczia zoológus, Bouton Lajos, a párisi egyetem zoológiai tanszékének assistense.
Bouton már 1893 óta foglalkozik a tengeri fauna tanulmányozásával s e czélból hozzászokott a búvár-öltözet viseléséhez is, mely tudvalevőleg igen nehéz, kényelmetlen, sőt veszélyes is. Magától értetődik azonban, hogy a búvár-öltözetben víz alatt tölthető pár percz nem elégítette ki a komoly természetbúvárt s ezért már kezdettől fogva arra törekedett, hogy legalább fényképeket készíthessen a tenger mélységéről s e czélból új fényképező készüléket kellett feltalálnia.
Bouton az úgynevezett detektív-kamarát használta e czélra és pedig rézlemezekből készített dobozban. A doboz fedelét vaskos kaucsuk-szalag veszi körül s erős csavar zárja el. A kamara lencséje az elől levő rézlemez mögött elhelyezett kerek tükör-üvegtábla mellett van s a kamara külsején levő készülék segítségével nyitható és zárható.
A lemezek fölcserélése is ily automata készülékkel történik. Mivel továbbá már tíz méter mélységben is igen nagy a lég- és víznyomás, a kamara falainak megvédése végett a feltaláló kaucsuk-labdát használ, mely egy rövid cső útján összeköttetésben van a doboz belsejével. Ebben a kaucsuk-labdában körülbelül négy liter levegő fér el, mely a külső nyomás hatása alatt a kamara belsejébe tolúl, s így annak falait megmenti az összenyomatástól. A kamara állványa már mellékes. Bouton egyszerű, öntött vasból készült háromlábú állványt használt.
Az újonnan fölfedezett vízi fényképező készülék használatánál természetesen a legnagyobb nehézség a kellő világítás hiánya. Már hat méter mélységben is legalább 30 másodperczig kell a fényképező készüléket nyitva tartani, hogy némileg tiszta képet nyerjünk, hét méter mélységben pedig a napfény hatása már teljesen elégtelen a fényképezésre. Ezért mesterséges világítást kell használni.
Anyagi okok miatt Bouton nem használhatott villámfényt a tenger alatti fényképezéseknél, pedig bizonyára az lett volna a legjobb, e helyett azonban maga készített egy üveggolyóban elhelyezett lámpát, mely oxygén-tartóval állott összeköttetésben s ezt ismét kiegészítette egy magnesium porral telitett gumi labdával, melynek tartalmával bármely pillanatban föllobbanó fényt idézhetett elő, a melynek segítségével rögtön lehetett fényképet csinálni.
Bouton a tenger mélyéből készüléke segítségével már számos tájképi és másnemű felvételeket csinált, különösen a Földközi-tengernek Bangul közelében levő kis Troc nevű öblében. A fényképek pillanatnyi felvételek fellobbanó fény mellett, átlag négy méter távolságban levő tárgyakról. Vannak oly fényképei is, melyeket csónakban ülve vesz fel készülékével a tenger vizéről egy-két méter mélységből.
A kisérletek általában jól sikerültek, a fényképeken mutatkozó állatokat és növényeket nagyon jól meg lehet különböztetni, úgy hogy a találmány tökéletesítésére teljesen biztos reményünk lehet. Bouton kisérletei ennél fogva a tudományos kutatások terén nagy fontosságú új iránynak kezdetét jelölik, mivel a tengernek eddig jóformán teljes homályába borúlt titkos kincseit fogjuk segítségükkel idővel megismerni.
