A tárlat kurátorai olyan világhírű fotográfusok munkáit vonultatja fel, mint Elliott Erwitt, René Groebli, Frank Horvat, Marc Riboud vagy Louis Stettner. A kiállításon szereplő fotográfiák – amelyek többsége 1950 és 1980 között készült – betekintést nyújtanak a huszadik század közepi párizsi életérzésbe. A munkák jellemzően a mindennapi élet természetéről mesélnek, a helyi, főként turisták által látogatott látnivalók kevéssé jelennek meg. A párizsi mindennapok ábrázolása több különböző művészi artikulációban látható. A kiállított fényképek közül sokakban közös a nosztalgiára való hajlandóság, a látványokban rejlő esztétikum kiemelése, valamint a Párizsra jellemző vidám hangulat ábrázolása.
A Párizsről készült fényképek motívumkészletében gyakran szerepelnek szerelmesek, divatos öltözetű járókelők, kutyák, bisztrók, Szajna-hidak, vagy az után játszó gyerekek. Ezen elemek valamelyike szinte minden fényképen feltűnik, ám minden alkotó más motívumra helyezi a hangsúlyt. Louis Stettner felvételén a szegénynegyed gyerekei kerülnek a fókuszba, Willy Maywald képén a divat és az extravagancia, míg Elliott Erwitt ikonikus felvételén egy fehér kiskutya. A mindennapi élet apró, és néha figyelmen kívül hagyott dolgai, a kirakatok, lépcsőházak, parkok, hirdetőtáblák vagy utcai lámpák ugyanakkor össze is kapcsolják ezeket a képeket, mivel ezek a tárgyak valamilyen formában mindegyik alkotó vizuális kifejezésében megjelennek.
A fényképek a hétköznapi emberek életét mutatják be, valamint Párizst magát, mint a szerelem, a divat, az éjszakai élet és a kávéházi kultúra városát. Mindez azért is figyelemreméltó, mert sokak szerint Párizst a fotográfia bölcsőjének is lehet nevezni, mivel itt került nyilvánosságra 1839 augusztusának közepén az első dagerrotípia. Ez a dátum a fotográfiai korszak kezdetét jelenti. Ezen az állásponton van Jean Claude Gautrand fotográfus és történész, amikor Párizs és a fotográfia közötti kapcsolatot elválaszthatatlannak nevezi. A 19. század második felében, ami a fotográfia elterjedésének kezdeti időszakát jeleni, számos vegyész, optikus és művész foglalkozott az új médiumban rejlő lehetőségekkel. Már e korai kutatás, és kísérletezés idejében is az látható, hogy Párizs a képek tárgyává vált. A most megszervezett All Paris in a frame című tárlat ennek a sajátos kapcsolatnak is emléket állít.
