Közel száz éve készítették az első víz alatti színes fotográfiát

A színes fotográfia lehetőségei már a kezdetektől felkeltették a 19. századi fényképezés úttörőinek érdeklődését. Köztük a skót fizikus, James Clerk Maxwell volt az első, aki a fotográfus Thomas Sutton közreműködésével 1861-ben vörös, zöld és kék szűrővel exponált három felvételen örökített meg egy textildarabot, az ún. Skót szalagot. Kolozsváron az 1880-as években Veress Ferenc is kísérletezett a színes technikával, a már fényérzékeny anyagában színes direktpozitív eljárást heliokrómiának nevezte el. Mindazonáltal az igazán stabil technológiát a Lumière-testvérek autokróm eljárásának a kidolgozása jelentette 1904-ben. Innentől fogva viszont nem volt megállás, az amerikai Kodak 1935-től, majd a német Agfa 1936-tól megbízható minőségben és széles körben dobta piacra saját fordítós filmjét.

Az első sikeres víz alatti felvétel története is a 19. századig nyúlik vissza; a fotográfiát Louis Boutan francia biológus készítette 1893-ban. A felvételen látható nehézbúvár maga Boutan, az expozíciót pedig segédje oldotta ki a víz felszínéről. Végül több mint három évtizedet kellett várni az első víz alatti színes felvétel elkészítésére, amely a kanadai-amerikai William Harding Longley botanikus és tengerbiológus, valamint Charles Martin, a National Geographic fotográfusa nevéhez fűződik. A fényképen egy Lachnolaimus maximus, azaz egy disznóhal néz szembe a kamerával.