Fotótörténet – Az elfelejtett csokitorta és Diane Arbus ikrei
25 • 04 • 26Szentirmay Réka
Diane Arbus 1967-ben készült híres fotója, az Identical Twins mára a fotótörténet egyik ikonikus képévé vált. A Wade ikrek portréja egyszerre idézi meg az ártatlanságot és a kísérteties kettősséget, amely generációk óta izgatja a művészet és a popkultúra világát. Az ikonikus kép egyik újragondolt verziója most a Mai Manó Házban is látható.
Cathleen and Colleen Wade semmire sem emlékszik a környék ikreinek szervezett 1967-es karácsonyi összejövetelből. Még arra sem, hogy a felszolgált csokitorta megütötte-e a mércét. Az édesanyjuk készítette zöld bársonyruhákat és a következményeket viszont mindmáig őrzik. Hogy Diane Arbus (1923–1971) egészen pontosan hogyan is került a helyszínre, nem tudjuk. Hármuk találkozójának eredménye azonban a fotótörténet egyik legismertebb, Arbus munkásságának pedig egyik legnépszerűbb felvétele: Identical Twins, Roselle, New Jersey, 1967.
Arbus több szülő engedélyét is megkapta, így örökíthette meg többek között a hétéves Wade testvéreket is az eseménynek otthont adó épület jellegtelen külső fala előtt. A lányok karjai összeérnek, szinte egy testet alkotva pózolnak a számukra ismeretlen nő kamerája előtt. Hajuk és ruháik alapján nem tudnánk őket megkülönböztetni, csak harisnyáik mintája tér el, és persze azok a generációkat megihlető arcok. A felejthető csokitorta nyomokban még itt-ott felfedezhető, ahogy személyiségük is átsejlik az arckifejezésüknek, és a még fekete-fehérben is különleges szemeknek hála.
A jobb oldali iker nyílt, érdeklődő tekintete és mosolya az ideális, összeszedett lánygyermeket képviseli, míg testvérének unott arcára tekintve, úgy tűnik, sokaknak meghűl a vér az ereiben. A kettőjük közötti azonosság és kontraszt ellentmondásos elegye teszi a képet kultikussá. Egyéni portrékkal egészen mást ért volna el Arbus.
Az elmúlt majd 60 évben unalomig elemzett fotót sokan sokféleképp értelmezték. Az ismeretlenek képein keresztül szerzett egysíkú első benyomások mindennapjaink szerves részét alkotják. A lányok édesapja 2005-ben így nyilatkozott a Washington Postnak: „Sosem készült róluk kevésbé élethű kép (...) Sosem értettük, miért ábrázolta őket ilyen kísértetiesnek.” És épp ez az ellentmondásos kísértetiesség repítette a képet a popkultúra csúcsára. Legismertebb feldolgozásaival Stanley Kubrick Ragyogásában (1980), és Sandro Miller Malkovich, Malkovich, Malkovich – Homage to photographic masters (2014) című sorozatában találkozhattunk, de most a Mai Manó Házban is látható egy újragondolt változata.
„Megszámlálhatatlanul sok minden létezik, létezett és létezik majd a Földön. Különböző egyének: mind eltérő vágyakkal, mind másfajta tudással, mind mást szeretnek, mindannyian máshogy néznek ki... Ezt szeretem: a különféleséget.” (Diane Arbus)
0103
Fotó: Diane Arbus: Identical Twins, Roselle, New Jersey, 1967
Az igazán érdekes téma azonban a horror világának fáradhatatlan vonzalma a kislányok testébe bújt gonosz, illetve Arbus megszállottsága a megszokottól eltérő megjelenésű emberek iránt. Saját maga sokszor a már akkoriban sem éppen politikailag korrekt „freak” szót használta alanyainak leírására. Aktívan kereste őket, így tűnhetett fel ezen az iker találkozón is.
A voyeur vizuális vadászatának trófeái nem feltétlenül örülnek a „hírnévnek”, bár a Wade nővérek maguk épp nem bánják az őket övező figyelmet. Arbus célja ugyan nem a megörökítettek leminősítése volt, épp ellenkezőleg: tisztelte a másságukat ünneplőket. Az etikusan dolgozó kortárs dokumentarista fotográfus számára azonban a munka fontos eleme, hogy a vele együttműködők méltóságát minél inkább megőrizze.
A fotó-történet rovatunk korábbi cikkei ezen a linken olvashatók el.
