Az élet forgószele: Willy Ronis humanista fotográfiáinak párizsi kiállítása

A humanista fotográfiai iskola Kertészt, Brassaït és Cartier-Bressont követő hullámához tartozó Willy Ronis (1910–2009) a második világháború kollektív kataklizmájából szabadulva hitt egy jobb világ megteremtésében. A korszak atmoszférájának, vele az élet apró, de annál fontosabb rezdüléseinek megörökítőjeként vált Ronis a 20. századi francia fotográfia jellegzetes alakjává. A párizsi La Galerie Rouge 2025. május 17-ig nyitva tartó Willy Ronis. Le Tourbillon de la Vie című kiállítása az alkotó munkássága előtt tiszteleg.

A cári Oroszországból emigrált, ukrán és litván gyökerű zsidó család párizsi otthonában született Ronis gyerekként még arról álmodott, hogy egyszer híres zeneszerző lesz. Terveit végül egy fényképezőgép húzta keresztül, melyet tizenöt évesen kapott fényképész édesapjától. A Sorbonne-on csak részben abszolvált, nem túl sikeres és nem is lelkes jogi tanulmányait, majd katonai szolgálatát követően vette át kötelességből beteg édesapja fotóműtermét. Ám a portrékészítés és a retusálás helyett jobban érezte magát Párizs utcáin témák után vadászva egy kétaknás Rolleiflex-szel a nyakában, valamint a Louvre gyűjteményeit tanulmányozva elmélyedni a művészettörténeti korokban.

Apja halála után a stúdiót feladva kezdett fotóriporterként dolgozni, miközben – közeli barátságot kötve Robert Capával, Brassaïval, André Kertésszel és Henri-Cartier Bressonnal – az akkoriban kibontakozó humanista fotográfia elkötelezett hívévé vált. A háborút a Vichy-féle Franciaországban túlélő fotográfus pályája az 1940-es évek második felétől ívelt töretlenül felfelé például azzal, hogy ő lett a Life Magazine első francia fotóriportere.

Willy Ronis „az emberszerető fotográfus” pillantásaként határozta meg humanizmusát, mely Robert Doisneau-val párhuzamosan forrott ki. A zene és a festészet hatására megfogalmazott képeivel ritka érzékenységgel és leplezetlen örömmel örökítette meg a hétköznapok pillanatait. A fotográfiára az élet felmagasztalásának eszközeként tekintett, s kijelentette: