Fine art egy bronxi bokszedzőteremben – válogatás a 8. Latin-amerikai Fotófesztivál képeiből

Cynthia Rivera és Michael Kamber, a kiállítás kurátorai a képek installálásának szokatlan helyszíneivel új szintre emelték az inkluzív kultúra fogalmát. Az utca, egy bokszedzőterem vagy Toñita Caribbean klubja sem az a helyszín, ahová először mennénk, ha magas művészetet szeretnénk fogyasztani. Ez a szokatlan és friss megoldás több egyszerű figyelemfelhívó akciónál.

– írja oldaluk, a BDC. A város jelen történéseit figyelemmel kísérve a fesztivál a dél-amerikai kultúra iránti elismerés, a láthatóság és az emlékezet fontos részévé vált. Idén Puerto Rico, Peru, El Salvador, Mexikó, Brazília, Venezuela és Kolumbia alkotásai szerepelnek a tárlaton. A művek olyan témákat ragadnak meg, mint a perui lakhatási válság, a venezuelaiak visszatérése Dél-Amerikába, a zapatista mozgalom történetének harminc éve, vagy a bebörtönzés és a vízügyi válság El Salvadorban. A fesztivál részeként a BDC az egyes terekben workshopokat, tárlatvezetéseket, panelbeszélgetéseket és egyéb közösségi életet előmozdító eseményeket tart.

A kiállítás egyik résztvevője a Coletivo FotoFlores, egy 2019-ben alapított fotográfiai kollektíva, amely a dokumentarista fotózás által kialakított kötelékekre és a kísérletezésre összpontosít. A csoportot a brazíliai Londrina északi részén található Flores do Campo lakótelep fiataljai hozták létre. Koruknál és lokálpatrióta szemléletüknél fogva témaválasztásaik rezonálnak a fiatalabb generációk problémaköreivel.

A Tortugas al Viento egy Mexico City-beli kollektív fotográfiai- és videóműhely, alapítói között van Sara Escobar és Pablo Ramos. Céljuk szolidáris és horizontális alkotási módszerekkel olyan dokumentarista filmek és fotóprojektek készítése, amelyek hűen illusztrálják a közösségük kulturálisan meghatározó hagyományait.

A Bats’i Lab Chiapasban, Dél-Mexikóban működő nonprofit műhely, amely amellett, hogy összefogja a helyi fotográfusokat, támogatja a társadalmi igazságosság narratíváinak vizuális reprezentációját, különös hangsúllyal a maja közösségekre.

Gabriela Oráa venezuelai független fotóriporter témái a politikai-társadalmi viszonyok problémái és az emberi jogok. 2017 óta aktívan jelenik meg utcai megmozdulásokon és tüntetéseken. 2025-ben World Press Photo díjat nyert The Last Hope (Az utolsó remény) című képével, egyéni kategóriában Dél-Amerika régióban.

Federico Ríos kolumbiai fotóriporter munkái Latin-Amerika fegyveres konfliktusaira, környezetre és migrációra fókuszálnak. Pulitzer-döntős (2023), emellett ICRC Humanitarian Visa d’or-díjas.

Charlie Cordero Kolumbiában élő dokumentarista fotográfus, oktató. Tagja a Reojo Colectivónak, emellett számos olyan nemzetközi médiumnak dolgozott, mint a NY Times, a Guardian vagy a NatGeo. Főbb témái az emberi jogok, a klímaváltozás és a Karib-tengeri közösségek életének bemutatása. Hosszú távú projektjei között szerepel Santa Cruz del Islote, a világ legzsúfoltabb szigete klímaválsággal vívott harcának bemutatása.

Mikey Cordero Brooklynban született, Puerto Ricó-i szülőktől. Ő készítette a For Those to Come (Akik eljöttek) című nagy sikerű dokumentumfilmet, amely elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat a 2022-es Puerto Rico Filmfesztiválon. Jellemző munkáira a különböző médiumok keresztezése.

Boris Mercado 2013 óta fotóriporter, korábban a perui Lima városában dolgozott különböző újságoknál, jelenleg Barcelonában tevékenykedik. Fekete-fehér, érzelmes alkotásai túlnyomó részt társadalmi témákat ölelnek fel.

Carlos Barrera San Salvadorból származó dokumentarista fotóriporter. Munkái a közép-amerikai politikai-szociális környezetre fókuszálnak, kiemelten az erőszak, az igazságtalan állami eljárások és a hatalmi visszaélések témaköreire. 2025-ben World Press Photo díjazott, több fotósorozatáról is elmondható, hogy jelentős nemzetközi hatást váltott ki.

Jessica Orellana El Salvadorból származó fotóriporter, azon kevés nők egyike, akik dél-amerikai kontextusban foglalkoznak a nemi különbségekkel.

Carmen Mojica helyi, főleg Puerto Ricó-i közösségeket dokumentál, visszatekintve múltra, a közösségben megélt tapasztalatokra – különös figyelemmel a női perspektívákra.