A fényképek az idő múlásának megjelenítésére is teret adnak. A néhol kifakultnak tűnő, évtizedekkel ezelőtti képekre emlékeztető munkák azonban több módon is teret engednek az elmúló idő élményének átélésére. A fényképek gyakran az évszakok megjelenítésére koncentrálnak, és ezek között helyezik el témáikat. Ezzel egyúttal egyensúlyt is teremtenek a történelmi személet, és a jelen pillanat megragadása között. A művész képei átlépnek a dokumentáció határain, és személyes, egynéni hangvételt nyernek, hiszen Halpern szülővárosában készített fényképein keresztül a kortárs Amerika helyzetével is foglalkoznak. A téma összetettségével, szépségével, csúfságával együtt egy időben láttatja a néző előtt. A sorozat egyszerre utal egy ismerős és egy ismeretlen világra, amelyben el lehet veszni, de támpontokat, fogódzkodókat is lehet találni.
Mindez a sorozat komplexitásáról tanúskodik, a különböző olvasatokban a néző éppúgy teret kap, mint a felvételek megalkotója. A fényképek sok mindent elrejtenek, aminek a kikövetkeztetése, vagy kitalálása a nézőre marad. Mindez alapos, hosszas megfigyelésen és elemzésen alapuló művészi szemléletre is vall. Halpern gyakorlata ezek mellett az általa fényképezett emberekkel való érzékeny kapcsolatával is kiegészül, az alkotó fotográfiáin keresztül a mindennapi valóság megjelenése egyszerre válik álomszerűvé és nagyon is konkréttá, valóságossá. A látszólagos ellentétek azonban újabb értelmezési mezők lehetőségét mutatják, amelyekben a néző alaposan körbejárhatja a fényképezett helyeket.
