Fotótörténet – Edward Weston: Charis, Santa Monica, 1936
25 • 09 • 28Baki László
Edward Weston 1936-ban készült fotója, az Akt (Charis, Santa Monica) nem csupán a 20. századi fotóművészet egyik legismertebb képe, hanem egy szenvedélyes kapcsolat, egy alkotói fordulópont és egy gazdasági válságtól sújtott időszak személyes lenyomata is. A felvételen Charis Wilson, Weston asszisztense és későbbi felesége látható, amint meztelenül ül a Santa Monica-i házuk erkélyén.
Weston a nagy gazdasági világválság miatt kénytelen volt bezárni glendale-i műtermét, és 1935-ben három fiával Santa Monicába költözött egy szerény, kétszobás bungalóba. Nem sokkal később Charist is odahívta, így öten éltek együtt a szűkös házban. A fotózás helyszíne a ház fő hálószobájához tartozó nagy napozóterasz volt, amely nyugat felé nézett az óceánra. Itt készült a híres aktfotó is, egy napon, amikor a napfény szinte elvakította a modellként ülő Charist, aki a fénykép elkészültének körülményeiről így mesélt:
„A hálószoba ajtajánál ültem. A fény szinte vakító volt. Lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen belenéznem, ekkor Edward annyit mondott: »Maradj így.« Nem volt elégedett az árnyékkal a jobb karomon, én pedig nem voltam elégedett sem a feltűzött hajammal, sem a hajcsatommal.”
Weston – szokásához híven – egyetlen exponálással dolgozott, klasszikus 8×10-es Ansco kameráját használva, 21 cm-es Zeiss objektívvel. A fény itt nem csupán megvilágít, hanem formál is – Nancy Newhall fotótörténész szavaival élve: „Weston úgy használta a fényt mint egy vésőt. A fény, amit a leginkább szeretett, tengelyben állt az objektívvel, a fény és árnyék dinamikája pedig olyan aktív és erőteljes volt, mint maga a világosság.”
Érdekes módon Weston éppen ennél a képnél nem hagyott hátra semmiféle reflexiót vagy magyarázatot. Pedig korábban hosszú éveken át vezette naplóit (Daybooks), amelyekben részletesen rögzítette alkotói gondolatait. Ezek írását azonban 1934-ben, két évvel e kép elkészülte előtt hirtelen abbahagyta. Később így magyarázta ezt:
„Tréfásan Charist okolom, amiért elnyomta bennem az írót – és talán van is ebben igazság. De az is tény, hogy nem volt rá idő, és nem voltam eleget egyedül ahhoz, hogy egy intim naplót vezessek.”
Bár Weston érzéseit nem ismerjük pontosan a fotóval kapcsolatban, az bizonyos, hogy az Akt (Charis, Santa Monica) az egyik legtöbbet közölt és legismertebb képe. Több fotótörténész szerint ez a kép egy fordulópont Weston aktábrázolásában: korábbi képein a test részeit, izolált testrészleteket fotózott, de Charis esetében „már nem egy testet, hanem egy nőt” fényképezett; egy szeretett nőt, akinek karaktere és kisugárzása áthatja a képet.
A fotó 2025. október 15-től a Maison Européenne de la Photographie (MEP) Edward Weston — Becoming Modern című kiállításán lesz látható.
A fotó-történet rovatunk korábbi cikkei ezen a linken olvashatók el.