A 2025-ben meghirdetett tematika a Radici Comuni: Luoghi, avagy Közös gyökerek: helyek kérdéskörét állítja a középpontba. Cél, hogy elgondolkodjunk azon a mély kapcsolaton, amely az általunk lakott terek és a hozzájuk kötődő – fizikai és érzelmi – gyökereink között fennáll. Ettől fogva a kiállítások helyszínei sem puszta díszletként vannak jelen, hanem kollektív és személyes emlékeink kiterjesztéseiként, az identitás, a történelem és az átalakulás kereszteződéseiként. A fesztivál megalkotói hiszik, hogy az ismerős tájaktól a feledésbe merült vagy képzeletbeli terekig minden hely jelentést hordoz, amelyet emlékek, érzékelések, sőt olykor sztereotípiák alakítanak.
Az alkotókat és a nézőket egyaránt arra hívják, hogy a meghirdetett három kategória – hétköznapi helyek, közismert helyek és képzeletbeli terek – alapján, a felszín mögé nézve fedezzék fel, miként tárhatja fel a fotográfia a helyekben gyökerező rétegzett történeteket és csendes kötelékeket. A formanyelv sokszínű: a riporttól a konceptuális kutatásig, az archív képektől a vizuális kísérletezésig találunk gondosan válogatott projekteket.
Ilyen Lys Arango, Párizsban élő spanyol dokumentarista fotográfus The River Ran Blank (A folyó kiszáradt) című hosszú távú projektje, amely Spanyolország északi részén, az Asztúriában bekövetkező átalakulást követi nyomon, amely a szénbányászat hanyatlása nyomán bekövetkező társadalmi, kulturális és ökológiai változásokkal kénytelen szembenézni. Hasonlóan érdekes Alessandro Toscano olasz képzőművész Overturism (Túltolt turizmus) című anyaga, amely az Olaszország művészetileg jelentős városaira jellemző tömegturizmus hatását vizsgálja. Kiemelendő még Hashem Shakeri iráni fotográfus Cast Out of Heaven (Kitaszítva a mennyből) című munkája, amely Teherán valaha ígéretes, mára elhanyagolt elővárosait vizsgálta.
Kazuaki Koseki sorozatában a képzelt világ egyszer csak valósággá válik. A fesztiválon a Summer Fairies (Nyári tündérek) nevet viselő, a japán erdők nyári éjszakáin repkedő Himebotaru szentjánosbogarak ökológiai környezetét vizsgáló munkáját láthatjuk. Ezek a helyek, ahogy ő is vallja, kapcsolódnak a japán természetvalláshoz, amely szerint minden élőben isteni jelenlét rejlik. Felvételein a szentjánosbogarak kiszámíthatatlan fénynyomai egyszerre utalnak a bolygónk klímaválságának sürgető veszélyére, és fejezik ki a jövőbe vetett erős és kitartó reményt. Különösen aktuális még Claudia Fuggetti sorozata, amely a Metamorphosis névre hallgatva a jelen, változásokban gazdag időszakát vizsgálja, amely az emberiségen túl mindenekelőtt a természetet érinti. A projekt a közönséget arra hívja, hogy fedezze fel újra a természetet, mint az emberrel egyenrangú élő szövetet. A fényképein megjelenő kromatikus beavatkozások az élet jelenlétét szimbolizálják, amely még kedvezőtlen környezeti feltételek között is fennmarad. A fotográfus az év végén a Mai Manó Házban megtalálható PaperLab Galériában mutatkozik be.
A zsűriben olyan elismert szakemberek kapnak helyet, mint Elena Boille (Internazionale), Gabriella Macchiarulo (Archivio Luce Cinecittà), Francesca Marani (Vogue Italia), Elisa Medde, Marco Pisciottani, Ilaria Sponda (Der Greif), valamint Anna Catalano művészeti igazgató.
A fesztivált a Pensiero Paesaggio kulturális egyesület hozta létre Anna Catalano művészeti vezetésével. A Fotografia Calabria Festival 2025 a Strategia Fotografia 2024 program támogatásával valósul meg, amelyet az Olasz Kulturális Minisztérium hirdetett meg.
