Fotótörténet – A pillanat, amely legendává vált: Marilyn Monroe és a fehér ruha története
25 • 10 • 12Baki László
1954 őszén, New York szívében született meg a 20. század egyik legikonikusabb fényképe: Marilyn Monroe lebbenő fehér ruhája, Sam Shaw kameráján keresztül. A jelenet, amely a The Seven Year Itch (Hét év vágyódás) reklámkampányához készült, azonnal világhírűvé és a fotográfia történetének kitörölhetetlen részévé vált.
1999-ben, Shaw halála után családja addig ismeretlen fotókat és leveleket talált, amelyek 2025 szeptemberében a Dear Marilyn: The Unseen Letters and Photographs című kötetben jelentek meg. A dokumentumok nemcsak a sztár és fotográfusa közötti barátság mélységét árnyalják, hanem azt is megmutatják, hogyan születhet egyetlen kép legendává.
0103
Fotó: Seven Year Itch
20th Century Fox/Allstar
A felvétel helyszíne 1954. szeptember 15-én, a New York-i Lexington Avenue és 51. utca sarkán, egy teljes körűen megtervezett show-műsorrá vált. Shaw kérte a stúdiót, hogy biztosítsanak extra rendőri jelenlétet a várható hatalmas tömeg kezelésére. A logisztika több napot vett igénybe, ami magában foglalta az utca lezárásának engedélyeztetését és egy speciális technikus elhelyezését a rács alá, aki egy szélgéppel imitálta az elhaladó metróvonat erejét és hatását. Ebből egyértelmű, hogy a spontán szél valójában gondosan kivitelezett technikai trükk volt. Ezen az estén több ezer rajongó és sajtós gyűlt össze, hogy élőben láthassák a jelenetet.
Monroe élvezte a pillanatot, és a fotográfus visszaemlékezése szerint jobban szórakozott a pózoláson, mint bárki más, még a rács alatt dolgozó szélgéptechnikusnál is. Ez a valódi öröm sugárzott a képekről, megerősítve a felvétel látszólagos könnyedségét. A New York-i fotó másnap azonnal megjelent a sajtóban, és szinte azonnal ikonikussá vált. Shaw évekkel később úgy emlékezett vissza, hogy már jóval korábban megfogalmazódott benne az ötlet: „Mindig tudtam, hogy egyszer szeretném ezt a jelenetet újraalkotni. Amikor elolvastam a forgatókönyvet, egyértelmű volt számomra, hogy Marilyn lesz az, aki felejthetetlenné teszi.” A felvétel közben Monroe közvetlensége oldotta a feszültséget.
Billy Wilder rendező és Charles Feldman producer feszegették a korabeli cenzúra határait. „Az 1950-es évek elején még a National Legion of Decency (A Tissztesség Nemzeti Légiója) volt az úr. Marilyn azonban Wilder irányításával olyan eleganciát és játékos tisztaságot sugárzott, amely túlmutatott minden szabályon.”
0103
Fotó: Marylin Monroe, 1955
Sam Shaw and published by Corpus Christi Caller-Times-photo from Associated Press.
Bár a kép azonnal bejárta a világot, a filmhez és a reklámanyagokhoz végül Los Angelesben, stúdióban kellett újraalkotni a jelenetet. A New York-i forgatás – amelyet George S. Zimbel és Sam Shaw is dokumentált – akkora tömeget vonzott, hogy a felvételeket a rendező, Billy Wilder kénytelen volt megszakítani. A rajongók ezrei és a fotográfusok miatt a hangfelvételek használhatatlanná váltak, így a produkció a legendás jelenetet egy hangszigetelt hollywoodi díszletben vette újra. Shaw, aki a jelenet eredeti ötletgazdája volt, a stúdióban is minden apró részletre ügyelt: „Még a cigarettacsikket és a szélfútta papírfecnit is pontosan úgy helyeztem el, ahogy eredetileg.”
A Los Angeles-i felvételek precízen bevilágított, kontrollált környezetben készültek, de hiába lett a végeredmény technikailag hibátlan, a történelemkönyvekbe mégis az eredeti, 1954. szeptember 15-én, a manhattani Lexington Avenue és 52. utca sarkán készült utcai fotó került be. Az a pillanat, amikor Marilyn Monroe fehér ruhája a metró szellőzőrácsa fölött felemelkedett, nemcsak a film, hanem az egész 20. századi popkultúra egyik legikonikusabb képévé vált.
A fotó-történet rovatunk korábbi cikkei ezen a linken olvashatók el.
