Egy műtermi baleset, amely megváltoztathatta volna a történelem menetét
25 • 11 • 09Kéri Gáspár
Amikor az amerikai polgárháború utolsó előtti évében az Unió hadseregének frissen kinevezett főparancsnoka, Ulysses S. Grant 1864 tavaszán Washingtonba érkezett, majdnem végzetes baleset érte a híres fotográfus, Mathew B. Brady műtermében. A történetet James E. Kelly szobrászművész feljegyzései és Brady egykori visszaemlékezései őrizték meg, rámutatva arra, hogy néha a véletlenek láncolatán múlik a történelem pillanatnyi alakulása.
Brady 1864 tavaszán washingtoni napfényműtermében szerette volna megörökíteni az új főparancsnokot. Egy újságírók által közvetített félreértés miatt azonban a fotográfus rossz időpontban várta Grant érkezését a pályaudvaron, aki végül Edwin M. Stanton hadügyminiszter társaságában, órákkal később és váratlanul jelent meg egy hintón a műteremnél.
A korszak fotográfusai ekkoriban csak természetes fényben dolgoztak, így Brady napfényműtermét is üvegtető világította meg. Grant érkezésekor a délutáni fény már gyengülni kezdett, a fotográfus ezért megkérte az egyik asszisztensét, hogy távolítsa el a direkt napfény lágyítására szolgáló vászontakarót a tető üvegfelületéről. A manőver azonban balul sült el, miután az asszisztens alatt a vastag üvegtáblák eltörtek és a darabok aláhullottak. Az inkriminált a pillanatokra így emlékezett vissza Brady:
„Egy ügyetlen hollandus volt, és miközben beszélgettünk, hirtelen hatalmas csattanás hallatszott, majd a súlyos üvegtábla – tenyérnyi, éles darabokra törve, mindent vágva és zúzva – záporozva zuhant közénk, majd a szilánkok beleálltak az asztalba és a padlóba. Stanton felugrott, arca sápadt volt, mint a meszelt fal, majd megragadott, és egy kis szobába rángatott. Csak ennyit mondott: »Erről egy szót sem! Azt hinnék, összeesküvésről van szó – ezt el kell hallgatnunk!« Felnézve pedig annyit láttunk, hogy a hollandus magatehetetlenül lóbálja kezét és lábát a levegőben.”
0103
Fotó: Mathew B. Brady: Ulysses S. Grant, City Point, Virginia
Library of Congress
Mindeközben a folyamatos csatazajhoz és közvetlen életveszélyhez szokott Grant a fotográfus visszaemlékezései szerint rezzenéstelen arccal konstatálta a néhány pillanat alatt lezajló jelenetet, sőt, halvány mosollyal reagált a civilben jogász hadügyminiszterén percekre kiütköző páni félelemre. Ezt követően természetesen elkészült az expozíció, melynek ideje alatt Brady szerint a tábornok „egyetlen izmát sem mozdította” – híven tükrözve a hadvezér legendás higgadtságát. Nem mellesleg elkerülve a hosszú expozíció okán ilyen esetekben gyakorta bekövetkezett bemozdulásos életlenséget is.
0103
Fotó: Mathew B. Brady: Ulysses S. Grant
Library of Congress
A történet fennmaradását James E. Kelly, 19. századi szobrászművésznek köszönhetjük, aki interjúkat készített kora hírességeivel és alkotóművészeivel, így az amerikai fotográfia egyik legendás úttörőjével, Bradyvel is. Cecily N. Zander történész az Emerging Civil War oldalán rámutat, hogy a beszámoló egyes részletei bizonytalanok – például a pontos időpontok –, ám az eset teljes mértékben összhangban áll a Grant személyiségéről fennmaradt kortárs jellemzésekkel. A PetaPixel cikke pedig arra hívja fel a figyelmet, ha a baleset valóban tragédiával végződik, az amerikai polgárháború és a történelem későbbi alakulása is más irányt vehetett volna – főként hogy Grant tábornok 1869-től az Egyesült Államok 18. elnökeként két meghatározó ciklust is eltöltött hivatalában.
Brady neve nemcsak a polgárháború krónikásaként ismert, hiszen műterméből valóságos iskola nőtt ki. Emellett ő volt az, aki sok más személyiség mellett John Quincy Adams egykori és Abraham Lincoln regnáló elnökről, valamint az egyik első afroamerikai politikusról, Frederick Douglassról készült emblematikus portréival hozzájárult ahhoz, hogy a fotográfia politikai eszközzé váljon. Az a tény pedig, hogy műtermében majdnem tragédia történt, jól érzékelteti, mennyire kockázatos és technikailag sérülékeny közeg volt a 19. századi fényképezés világa, hiszen üveglemezek, vegyszerek, nehéz és balesetveszélyes eszközök között kellett helytállni.
A mi lett volna, ha kérdése újra és újra felmerül az eset kapcsán. Amennyiben Grant megsérül vagy életét veszti Brady napfényműtermében, nem ő irányítja a szövetségi hadsereget a végső győzelemig. Elképzelhető, hogy a háború elhúzódik, vagy egészen más vezető írja át a béke utáni rendezést. Brady asszisztensének ügyetlensége így akaratlanul rávilágít arra, milyen véletlenek láncolatán múlik néha a történelem alakulása. Ez az epizód valójában fotótörténeti érdekesség, egyben emberi jellempróba is. Bár Brady a szerencsésen végződött műtermi baleset körüli hónapokban több felvételt is készített a tábornokról, azt, hogy melyik készült az inkriminált baleset idején, történészek és kutatók vizsgálják. Ám bármely ekkoriban készült portréját nézzük is, Grant nyugodt arca ma is azt a képet erősíti, amely a kortársak és az utókor számára egyaránt meghatározóvá vált róla; vezető, akit nem rendít meg a körülötte összezuhanó világ pillanatnyi káosza.
