Egymillió dolláros örökség: Benn Mitchell hagyatéka új otthonra talált a Center for Creative Photographynél
25 • 12 • 23Kéri Gáspár
Az arizonai University of Arizona művészeti intézménye, a Center for Creative Photography (CCP) bejelentette, hogy megkapta a LIFE egykori fotográfusa, Benn Mitchell teljes hagyatékát, valamint özvegye, Esther Mitchell egymillió dolláros adományát, amelyből létrejön a Benn and Esther Mitchell Endowed Collection Fund. Az alapítvány célja a gyűjtemény hosszú távú gondozása, katalogizálása és hozzáférhetővé tétele, az adomány a CCP egyik legnagyobb magánfelajánlása az elmúlt évtizedben.
A modern és kortárs fotográfia egyik legfontosabb amerikai levéltáraként a Center for Creative Photography már több mint 80 000 fényképet és több ezer fotográfus hagyatékát őrzi. A Mitchell-archívum mostani átvétele illeszkedik az intézmény azon küldetésébe, hogy a megőrzés mellett oktatási és kutatási célokra is elérhetővé teszi az anyagokat. Todd Tubutis, a központ ügyvezető igazgatója szerint az új alap támogatja majd a gyűjtemény következő életciklusát, vagyis a fizikai és digitális archiválást, a restaurálási munkákat, valamint a hallgatói és gyakornoki programokat.
Az archívum Mitchell több évtizedes pályáját dokumentálja, és negatívokat, nagyításokat, publikációkat, újságkivágásokat és fényképészeti felszereléseket tartalmaz. A fotográfus szerzői jogait is a központ kezeli majd, ami lehetővé teszi, hogy a képeket kiállításokon, tanulmányokban és online formában is újra láthassa a közönség. A CCP reményei szerint a hagyaték Mitchell életművének feldolgozása mellett azt is lehetővé teszi, hogy tágabb képet adjon az amerikai fotográfia második világháború utáni korszakáról.
0103
Fotó: Benn Mitchell: Family Watching a Tuba Player, N.Y., 1952
© Center for Creative Photography, Arizona Board of Regents
Benn Mitchell (1926–2021) New Yorkban született, és már kamaszként elhatározta, hogy fényképezni fog. Első képét tizenhat évesen adta el a LIFE magazinnak; egy felvételt öccséről, aki olvadó jégtömbön ülve fagyit eszik. A fotóért akkor 25 dollárt kapott, de ennél sokkal fontosabb, hogy ezzel az üzlettel hamarosan elindult a szakmai pályája. A második világháború alatt az amerikai haditengerészetnél szolgált fotográfusként, majd a negyvenes évek végén Los Angelesben telepedett le, ahol filmes stúdiók engedélyezték számára, hogy forgatásokról készítsen képeket, valamint filmsztárokat portrézzon. Mitchell az ötvenes évek elején visszaköltözött New Yorkba, ahol feleségével fotóstúdiót nyitott, majd elsősorban kereskedelmi és portrémegbízásokat vállalt.
A műtermi munkákon túl Mitchell elsősorban a nagyvárosi életet, illetve az emberek városi terekhez fűződő viszonyát ragadta meg. Munkáiban a LIFE és a Look magazinok vizuális nyelvét ötvözte a dokumentarizmus humanista figyelmével. Utcafotóin a mozgás és a várakozás, a dinamizmus és a csend egyszerre van jelen. Mitchell közismert volt arról, hogy órákig képes volt várni a jó atmoszférájú fénykép érdekében a megfelelő fényre és általában éjszakába nyúlóan dolgozott a sötétkamrában.
0103
Fotó: Benn Mitchell: Crowds, 1975
© Center for Creative Photography, Arizona Board of Regents
0103
Fotó: Ben Mitchell: Shadow of Man in Street, 1952
© Center for Creative Photography, Arizona Board of Regents
Az elmúlt évtizedekben Mitchell munkáit több amerikai intézmény is bemutatta. A Boca Raton Museum of Art Hollywood to NYC (Hollywoodtól New Yorkig) című kiállítása a pálya korai éveire fókuszált, míg a Benrubi Gallery a negyvenes–ötvenes évek emblematikus városi sorozataiból rendezett tárlatot. Ben Mitchell világa rokon a klasszikus amerikai humanista iskola – Weegee, Helen Levitt, Robert Frank – képviselőinek munkásságával, ugyanakkor felvételei jobban illeszkednek az egykor széles közönséget megcélzó amerikai képes magazinok világához. A most létrejött alapítvány és archívum átadása egyformán személyes és intézményi gesztus, melyről Esther Mitchell így nyilatkozott:
„Amikor elkezdtem keresni a megfelelő helyet Benn munkáinak, megismertem a Center for Creative Photographyt és azt a kiváló hírnevet, amelyet az archívumok megőrzése terén szereztek. Nem egyszerűen tárolják a fényképeket, hanem kutatják is őket, tanítanak belőlük, és mindezt megosztják a közönséggel is. Ez az összetett szemlélet győzött meg arról, hogy ez lesz a megfelelő hely.”
A CCP igazgatója, Todd Tubutis szerint a Mitchell-hagyaték a központ élő archívum filozófiáját testesíti meg, vagyis a gyűjteményeket nem a lezárt múlt részeként, hanem kutatható, újraértelmezhető anyagként kezelik. Az pedig, hogy Benn Mitchell munkái mostantól ebben a környezetben kapnak helyet, biztosítja, hogy az amerikai fotográfia egyik csendes, de jelentős alakjának öröksége ne halványuljon el a köztudatban.
