Mit kérdez a Z generáció a fotográfián keresztül? – 66 fiatal fotográfus a Photo Elysée kiállításán

A fiatal alkotók a vizuális nyelv sokféle formáját használva vizsgálják témáikat, amelyek között az összetartozás élménye kiemelt szerepet kap. A Z generáció művészei fényképeiken a családi kötelékek átalakulását, a nemi szerepek változását, valamint az identitáskeresés jelenségeit járják körül, gyakran saját tapasztalataik alapján. Ezekben a művészi gyakorlatokban az interszekcionalitás gondolata, vagyis a származás, a nem, vagy a társadalmi osztály kategóriái szintén előtérbe kerülnek, a kiállított munkák sokszor éppen azt vizsgálják, hogy mindez miként formálja az életüket.

A Lausanne városában nemrég megnyitott kiállítás négy tematikus részből áll. A Mapping a sense of belonging című szekció az otthont a személyes identitás alapját adó tényezőként közelíti meg. Egyes fényképeken az otthon menedékként, másokon valamilyen feszültség forrásaként jelenik meg, miközben a felvételeket gyakran a gyermekkorra emlékezés motívuma kapcsolja össze, amelyre az alkotók eltérő módon reflektálnak. A Shifting realities című második rész az éghajlati és társadalmi fordulóponton álló világot jeleníti meg: ezek a munkák a kizökkent világ képét és egy instabilnak látszó jövőt visznek színre.

A harmadik szekció a Beyond the mirror címet viseli, az itt szereplő alkotások az emberi testtel és az énreprezentálás lehetőségeivel foglalkoznak. Mivel a Z generációs művészek gyakran kérdőjelezik meg a nemi normákat és sztereotípiákat, képeiken a relevatív gesztusok és az érzelmek megjelenítése még nagyobb szerephez jut. A kiállítás utolsó tematikus fejezete a származás, a történelem és a kultúra kérdéseit helyezi a középpontba, így a Multiplying perspectives című szekcióban a fotográfia az ellenállás és az átalakulás eszközeként jelenik meg.

Az Aperture újságírója, Christina Cacouris a kiállítás kapcsán közös interjúban kérdezte a kiállító művészeket és az egyik kurátort. Ahogyan a beszélgetésből kiderült, az alkotók és a művészeti vezető egyetértenek abban, hogy az új művészi praxisokban egyre nagyobb teret kap a portré mint az önmegmutatás és az énreprezentálás eszköze. Az egyik alkotó, Isabella Madrid kifejtette, hogy számára az alkotói pálya első állomása a portréfotográfia volt, amelyhez most is szívesen nyúl vissza, hiszen kolumbiai identitásának megélésében és megmutatásában is fontos eszköz ez a műfaj.