Kihirdették a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díjának, a Balogh Rudolf-díj idei nyerteseit

Bácsi Róbert László fotográfiai munkásságának középpontjában a dokumentarista fotográfia, a portré és a társadalmi jelenségek vizuális bemutatása áll. Munkáiban elsősorban különböző kultúrák és közösségek mindennapi életét vizsgálja, ezért a fotográfiát szorosan összekapcsolja az utazással: hosszabb távú riport- és dokumentarista sorozatokon keresztül igyekszik feltárni a világ kevésbé ismert régióinak társadalmi valóságát. Projektjei között szerepel az észak-indiai Himalájában élő buddhista közösségek életét bemutató sorozat, valamint a Hegyi-Karabah és Transznisztria térségéről készített többéves dokumentáció.

Munkáit számos szakmai elismeréssel jutalmazták, több alkalommal díjazták a Magyar Sajtófotó Pályázaton, ahol elnyerte többek között az André Kertész Nagydíj-at és a Munkácsi Márton-díj-at a legjobb kollekcióért. Három alkalommal részesült a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíj támogatásában, 2008-ban pedig Junior Prima Díj-jal tüntették ki. 2010-ben két társával megalapította a Pictorial Collective nevű fotográfiai csoportot, amelynek célja egy olyan alkotói közösség létrehozása volt, ahol a tagok egymást inspirálva, mégis önálló látásmóddal dolgozhatnak a kortárs társadalmi kérdések vizuális feldolgozásán.

Molnár Zoltán fotográfiai munkásságát elsősorban a dokumentarista szemlélet és a mindennapi élet vizuális megfigyelése határozza meg. Inspirációi között meghatározó szerepet játszanak a 20. századi fotográfia klasszikus alkotói – többek között André Kertész, Henri Cartier-Bresson, Josef Koudelka, Walker Evans, Robert Frank és William Eggleston –, akiknek képi világa a spontán pillanat felismerésére, a hétköznapi jelenetek jelentéssel telített ábrázolására és a dokumentarista fotográfia személyes hangvételére irányította figyelmét. Különösen fontos számára Benkő Imre életműve, amely az emberek és társadalmi környezetük empatikus megfigyelésével hatott rá.

Munkáiban a valóság és a személyes látásmód szintézisére törekszik, gyakran az élet hétköznapi, látszólag jelentéktelen pillanataiban felfedezhető vizuális és társadalmi jelentéseket kutatva. Fotográfiai gyakorlatában túlnyomórészt analóg technikát használ, fekete-fehér képeit filmre készíti, miközben a színes munkáknál időnként digitális eszközökhöz is nyúl. Első önálló kiállítását 1992-ben, még a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakos diákjaként rendezte meg Nagymaroson.