A hírnév anatómiája – Hogyan emelte Berenice Abbott a halhatatlanságba Eugène Atget-t?

Eugène Atget (1857–1927) ma a fotótörténet panteonjának megkerülhetetlen alakja, ám ez a státusz korántsem volt eleve elrendeltetett. A francia mester, aki eredetileg funkcionális „dokumentumokat” szállított festőknek és építészeknek, valójában a dokumentáció és a poézis határmezsgyéjén alkotott. Kora hajnali, diffúz fényben úszó felvételei a modernizáció által fenyegetett, eltűnőfélben lévő Párizs utolsó lenyomatai: udvarok, kirakatok és üres utcák enigmatikus látomásai, amelyeken a tárgyi hűség és a melankólia elválaszthatatlanul összefonódik.

Ám e képek önmagukban némák is maradhattak volna. A The International Center of Photographyben (ICP) látható Eugène Atget: The Making of a Reputation című kiállítás arra világít rá, hogy a klasszikussá válás nem puszta adottság, hanem tudatos építkezés eredménye. A kurátori koncepció húsbavágó kérdést tesz fel: ki dönt arról, hogy mi kerül egy múzeum falára és mi marad dobozban?

A válasz középpontjában egy másik zseniális fotográfus, Berenice Abbott áll. Nélküle – és az ő fanatikus, „időszerű és fáradhatatlan” elköteleződése nélkül – Atget valószínűleg csak egy lábjegyzet lenne a várostörténeti könyvekben. A kiállítás érzékenyen mutatja be Abbott szerepét, aki Man Ray körében ismerte meg az idős mestert, majd annak halála után nem csupán megőrizte, de szinte „megalkotta” az Atget-mítoszt, gyakran saját fotográfusi karrierjét is háttérbe szorítva. Ahogy David Campany, a kiállítás kurátora találóan megjegyzi:

A kiállítás végigköveti azt a metamorfózist, amely a kezdeti, név nélküli publikációktól kezdődik és a rangos magazinokon át a Photographe de Paris című monográfia megszületéséig tart. Látjuk, hogyan formálják át a szerkesztői döntések, a képaláírások és a kontextus a befogadói élményt. Három, egymásra rétegződő médium – a folyóirat, a műtárgyként kezelt fotóprint és a könyv – mutatja meg, miként változik a kép jelentése attól függően, milyen felületen találkozunk vele.

A The Making of a Reputation tükröt tart a művészettörténet működése elé, feltárva az intézményes emlékezet szelektív természetét. Atget képei magukban csendesek és visszafogottak, de a köréjük épülő történet hangos és provokatív. Arra emlékeztetnek minket, hogy a művészet nem légüres térben létezik: a zsenialitás önmagában kevés, ha nincs, aki észrevegye, megőrizze és értelmezze az utókor számára.

A hírnév anatómiája – Hogyan emelte Berenice Abbott a halhatatlanságba Eugène Atget-t?

Következő

Mások képeiből lett világhírű: Richard Prince provokatív életműve az Albertinában

Erőszak, méltóság és a felejtés elleni küzdelem – James Nachtwey kiállítása Berlinben

Giccsbe fojtott apokalipszis és fizikai valóság – David LaChapelle kiállítás Orlandóban

Amikor a fénymásolat művészetté válik: HARD COPY NEW YORK az ICP-ben

Magyar származású fotográfusok is feltűnnek a világ egyik legjelentősebb fotográfiai vásárán