A Circulation(s) fesztivál csoportos kiállítását minden évben egy többtagú kurátori csapat állítja össze azzal a céllal, hogy a fiatal művészgeneráció legkülönlegesebb alkotásait egybegyűjtsék. Az idei tárlat egyik legfiatalabb művésze az ukrán Olia Koval volt. Az alkotó Eruption című sorozatához mintegy 40 000 kézzel készített bodobácsot használt fel, amelyek birtokba veszik egy szoba belső terét. A bogarak metaforaként jelennek meg, és az ukrán területek orosz megszállására utalnak. A kiállítás figyelemre méltó művésze Ricardo Tokugawa, akinek identitását Brazília, Okinawa és Japán kulturális rétegei formálták. Utaki című képciklusában a családi identitás, az ősök és az otthon fogalmait vizsgálja, miközben a fotográfiát a gondolat és a végső kép közötti folyamatként értelmezi újra. Modelljeivel dolgozva a kultúrantropológiából ismert átmeneti rítusokat eleveníti fel, hogy azokon keresztül az identitás performatív jellegét tegye láthatóvá.
Joanna Szproch lengyel fotográfus több mint egy évtizede épít egy komplex, szabadságot adó világot. A szláv romantika és porosz szigor között elhelyezkedő térben a művész a családjához fűződő kapcsolatát helyezi képi narratívába, amelyben a női érzékiség is teret kap. Az Alltagsfantasie című sorozat ebbe a személyes világba enged betekintést. A lengyel-belga művész, Natalia Majchrzak Keczupowo című projektje szintén különleges alkotás, amely egy rövidfilmmel is kiegészül. A munka középpontjában Włocławek városa áll, ahol a művész a gyerekkorát töltötte. Az alkotásban a nosztalgia és az elidegenedés ambivalenciája kap főszerepet, amelyben a fikció és a valóság összefonódása is szerephez jut.
A kiállított művek között a természet és az ember viszonyát vizsgáló sorozatokkal is lehet találkozni. Tanguy Muller Feuillages rebelles, pelages revêches című munkájában a természethez fűződő kétértelmű kapcsolatunkat vizsgálja. A francia fotográfus arra világít rá az esztétizált, formára vágott fákon vagy éppen divatosan nyírt kutyákon keresztül, hogy a félig természetes, félig mesterséges formák hogyan férhetnek meg egymás mellett. Az olasz Marco Zanella több mint egy évtizeden átívelő fotográfiai projektjében a Dél-Olaszországban készült sorozat a tér és idő, fény és árnyék, mítosz és valóság kettősségét vizsgálja. A Mezzogiorno című munka a tájakat, a társadalmi törékenységet, a vallást és a hagyományokat elemzi vándorlások, találkozások és egyfajta csendes jelenlét révén. Ezzel a sorozat új narratívát is kínál a dél-olasz táj vizuális megközelítésére.
2019 óta a Circulation(s) fesztivál egy-egy feltörekvő európai fotográfiai szcénát állít a középpontba. A korábbi kiadásokban Románia, Fehéroroszország, Portugália, Örményország, Bulgária, Ukrajna és Litvánia volt a fókuszban, idén a rendezvényre Írország kapott meghívást. A kiállításon négy ír művész sorozata szerepel, köztük Clodagh O’Leary Who Fears to Speak című sorozata, amely az észak-írországi Derry városának Bogside és Creggan nevű városrészében élő gyermekek és fiatalok tapasztalatait vizsgálja. Ezeket a közösségeket a 1968-ban kirobbant észak-írországi konfliktus mélyen érintette, aminek ,,öröksége” napjainkban is tovább él.
A fesztivált megalapító Fetart közössége kísérőprogramokat is szervez, hogy ezzel teremtsen lehetőséget a kiállított képekről folytatott párbeszédek elősegítésére. Ennek egyik legfontosabb pontja a szakmai hétvége, amely portfólió-bemutatókkal, mesterkurzusokkal, valamint technikai és jogi tanácsadással segíti a fényképezés iránt érdeklődő látogatók szakmai fejlődését.
