Diane Arbus 1967-ben készült híres fotója, az Identical Twins mára a fotótörténet egyik ikonikus képévé vált. A Wade ikrek portréja egyszerre idézi meg az ártatlanságot és a kísérteties kettősséget, amely generációk óta izgatja a művészet és a popkultúra világát. Az ikonikus kép egyik újragondolt verziója most a Mai Manó Házban is látható.
Petzval József magyar származású mérnök, matematikus és feltaláló 1840-ben megalkotta a később róla elnevezett, nagy fényerejű portréobjektívet, amellyel már a fotográfia születése utáni években forradalmasította a médium lehetőségeit. A Petzval-rendszerű objektívek használatának népszerűsége ma is töretlen, ám nem csak a fotográfia, de a filmkészítés területén is. Utóbbira sok más mellett olyan alkotások operatőri munkái kapcsán találunk példát, mint Yorgos Lanthimos Szegény párák, vagy Robert Eggers Az északi című filmje.
A fotográfia első száz éve bővelkedik a technikai felfedezésekben és az újdonság erejével ható elsőségekben. Az első víz alatti színes fotográfiát közel száz éve, 1926-ban készítette William Harding Longley botanikus és tengerbiológus, valamint Charles Martin, a National Geographic fotográfusa a Mexikói-öbölben található Florida Keys-ben.
Egy új kutatás szerint a természet látványa képes csökkenteni a fájdalomérzetet, és ez a hatás akkor is megmarad, ha digitális képeket nézünk. A bécsi Universität Wien kutatásában arra kereste a választ, milyen agyi hatásai vannak a természetképek nézegetésének, és milyen élettani hatások kapcsolódhatnak hozzá. A Nature Communications című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyenes összefüggést fedezett fel a természeti látványok agyi hatásai, és a fájdalomérzet csökkenése között.
Egy Skyy művésznéven tevékenykedő fotográfus különleges fényképezőgépet fejlesztett ki. A művész, aki gyakran dolgozik analóg, nagy formátumú kamerákkal, elhatározta, hogy egyik fából készült fényképezőgépét átalakítja úgy, hogy az egyszerre négy filmtekercsre rögzítse a külvilág látványát. Ezeket a leexponált tekercseket egymás alá helyezve egyetlen összefüggő kép kapható, amely a nagy formátumú képekhez hasonlóan részletes látványt nyújt.
Richard Avedon egyik leghíresebb fényképe az 1981. május 9-én készült Beekeeper című fotó, de az amerikai divat- és portréfotográfus meghökkentő felvételei közül is kitűnik ez az alkotás. A fénykép alanya Ron Fischer volt, aki egy folyóiratban megjelent hirdetésére válaszolt, és vállalkozott arra, hogy az akkor már világhírű fotográfus modellje legyen egy olyan fényképhez, amelyen méhek borítják a testét. Mivel Fischer méhészként dolgozott, nem volt fenntartása ez ellen, így elkészülhetett a felvétel, amely így a huszadik századi fotográfia ikonikus darabjává válhatott.
Roger Ballen amerikai művész a dél-afrikai Johannesburgban él, és az egyik legtermékenyebb fotográfusként tartják számon. Különös, gyakran meghökkentő fényképei új stílust hoztak a kortárs fotográfiába. Ikonikussá vált munkája, amely a Dresie and Casie, Twins, Western Transvaal címet viseli, 1993-ban készült egy ikerpárról. A fekete-fehér felvételt a világ legismertebb fotográfiái között emlegetik, amely összeforrt Ballen munkásságával. A fénykép megosztónak bizonyult, a zord tekintetű, rendezetlen külsejű férfiak ábrázolása sokak felháborodását is kiváltotta. A rejtélyes kép történetéről, és a rajta szereplő ikerpár történetéről sokáig csak annyit lehetett tudni, amennyit a fénykép mesélt róluk.
A fotográfia történetének kutatói úgy tartják, hogy 1884 augusztusában készült a legelső fénykép, amely egy tornádóról készült. De vajon hiteles-e a fénykép, és valóban ez a felvétel a legelső, amin egy tornádó tölcsére látható? Egy nemrég előkerült fényképről felmerült, hogy néhány hónappal korábban készült, mint az eddig elsőnek hitt felvétel, többen pedig azt is felvetették, hogy az eddigi elsőnek hitt alkotás hamisítvány. A vita eldöntését nemcsak fotográfiai szakértők segítették, hanem meteorológusok is, akik mindkét felvételt megvizsgálták.
William Nicholson Jennings (1860–1946) philadelphiai fotográfus 1882. szeptember 2-án háza utcájában felállította nagyformátumú fényképezőgépét, majd percekkel később elkészítette a világ első villámfotójának tartott felvételét. Tette ezt azzal a szándékkal, hogy bebizonyítsa: a festészet történetének sok évszázadra visszanyúló villámábrázolásai helytelenül illusztrálják a látványos égi jelenséget.
Louis Boutan francia professzor, zoológus és biológus a tudományos élet területén is eredményes volt, de igazi áttörést a fotográfiában ért el. Boutan az elsők között volt, akiknek sikerült víz alatti fényképfelvételt készíteni. A tudós célja az volt, hogy az általa tanulmányozott puhatestűeket természetes környezetükben örökítse meg, hogy könnyebben tudja tanulmányozni őket. Később Boutan azért szeretett volna víz alatti felvételeket készíteni, hogy a széles közönség előtt is megismertesse a víz alatti tájak különleges látványát. Számos kísérletezés és fejlesztés után 1898-ban egy könyvében adta közre eredményeit.
2019-ben a mexikói Nemzeti Hangkönyvtár egy régi rádióműsorból származó hangfelvételt hozott nyilvánosságra, amelyről feltételezik, hogy Frida Kahlo hangját örökítette meg. A spanyol nyelvű felvételen egy női hang Diego Rivera külsejét és jellemét írja le, az 1950-es évek elején készült az El Bachiller című rádióműsor számára, amely híres mexikói írókat és művészeket mutatott be; valószínűleg 1953-ban vagy 1954-ben vették fel, ám csak Frida Kahlo halála után, 1955-ben sugározták először. A mexikói hatóságok szerint a felvétel lehet az egyetlen fennmaradt hanganyag Kahlo hangjáról, aki maga soha nem hagyott hátra hivatalos hangfelvételt.
Egy vörös mókust ábrázoló fotó – amelynek kissé balszerencsés, ám szórakoztató helyzete örökre megmarad az utókornak – nyerte el a 2024-es Nikon Comedy Wildlife Awards fődíját. Milko Marchetti olasz természetfotográfus Stuck Squirrel című képe a zsűri szerint tökéletesen tükrözi a verseny célját: szórakoztat, miközben felhívja a figyelmet a természetvédelem fontosságára.
Spencer Throckmorton az 1970-es évek óta gyűjti Kahlo fotóit, amikor Mexikóvárosba utazott, hogy az ikonikus művész képeit keresse. Azóta gyűjteménye több mint 200 fényképre nőtt, így ez az egyik legteljesebb Kahlo életét dokumentáló magángyűjtemény. Throckmorton munkássága révén hozzájárult ahhoz, hogy Frida Kahlo fotóportfóliója az egyik legátfogóbb és legjelentősebb magángyűjteménnyé váljon, amely lehetővé teszi Kahlo életének és művészetének mélyebb megértését.
A viktoriánus korban a törvényszéki tudósok úgy gondolták, hogyha egy gyilkosság áldozatának retináját a fényképhez hasonlóan előhívják, a rögzített kép felfedheti a gyilkos kilétét. A hiedelem a 19. században annyira elterjedt volt, hogy a gyilkosok a biztonság kedvéért gyakran célzatosan szabadultak meg áldozataik szemgolyóitól. Bár az ötlet ma már igencsak abszurdnak hangzik, az 1800-as években, amikor a fényképezés úttörő technológia volt, és az emberi szem vizsgálatai szintén kezdetlegesebb fázisban jártak, elképzelhetőnek tűnt. De tény vagy kitaláció ez az elmélet? Meglepő módon a válasz az, hogy mindkettő.
A Fundación MAPFRE és a Google Arts & Culture 2012 óta fennálló partnersége keretében a szervezet egyedülálló gyűjteménnyel járult hozzá a Faces of Frida elnevezésű projekthez. Ez az együttműködés tovább gazdagítja a mexikói művésznő hagyatékáról alkotott képet, és lehetőséget teremt arra, hogy Frida Kahlo életének rejtett aspektusait is megismerhesse a közönség. A bemutatott sorozat Graciela Iturbide 2006-ban készült munkája volt, amely Frida Kahlo fürdőszobájának személyes tárgyait örökíti meg, és amelyből a PunctumPress kiadó gondozásában 2008-ban egy album is megjelent.